A legtöbben nem igazán vagyunk kapcsolatban a testünkkel és önmagunkkal! Ez azért lehet, mert annyi minden történik körülöttünk, hogy nem tudjuk, miben és kiben bízhatunk, és annyi a káosz és a bizonytalanság körülöttünk. Egy olyan rohanó világban, mint a miénk, nagy a zaj, állandóan elterelődik a figyelmünk. Belső hangunkat elnyomja a rengeteg külső inger. A Covid idején sokaknak kihívást jelentett, hogy egyedül legyenek és keresték a lehetőséget, hogy eltereljék a figyelmüket és ne legyenek egyedül ahelyett, hogy időtszentelnének maguknak és jobban megismernék önmagukat.
Mindig nehéz, amikor életünkben egy fejezet lezárul. Vannak, akik számítanak arra, hogy történetük hamarosan véget ér, de persze ettől még nem lesz sokkal könnyebb. Mielőtt egy új szakaszba lépünk, mérlegeljük és értékeljük, hogy mit kaptunk egymástól és miért lehetünk hálásak. Ne a haragra fókuszáljunk, hanem a mesére, amit együtt írtunk, hiszen lehet akármilyen csúnya, vagy lezáratlan életünk ezen fejezete, valamiért egykor mégiscsak egymásba szerettünk és boldogok voltunk. Ne engedjük, hogy sértettségünk vagy bármilyen negatív érzésünk beárnyékolja azt, amit együtt éltünk át.
Mennyire jó érzés úgy hazamenni, hogy tudjuk, egy szőrös kis szeretetbomba vár minket. A kisállatok bizonyítottan pozitív hatással vannak mentális, valamint fizikai egészségünkre. Manapság már minden korábbinál több háziállatot tartanak az emberek mindenekelőtt a társaság miatt; ők is a család fontos és megbecsült részei lettek. A kutyák és a macskák esetében már nincs meg feltétlenül az a nézet, hogy az udvaron a helyük, átköltöztek mellénk a házba, és nem ritka, hogy az ágyunkat is megosztjuk kedvenceinkkel. Egy kiskedvenc nagyszerű vigasz és motiváció forrása lehet. Sok szempontból segíthetnek abban, hogy mentálisan egészségesebb életet éljünk. Igazi lelki társak ők, akik feltétel nélkül szeretnek és ragaszkodnak gazdájukhoz és olyan szoros kapcsolat alakulhat ki, hogy elvesztésüket épp oly intenzíven éljük meg, mint egy rokonunk eltávozását.
A boldogságra sokféleképpen rátalálhatunk, ám most nem arról fogunk beszélni, hogy gyűjtsünk minél több csodálatos emléket vagy hogyan találjuk meg életünk párját, aki hozzájárul a boldogságunkhoz, hanem arról, hogy képesek legyünk önmagunk boldogulni, bármit is hoz az élet. Energiánk nagy részét arra fordítjuk, hogy környezetünk megváltoztatásával javítsuk életünk irányát. És valóban, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha a dolgok másképp lennének, az életünk is jobban alakulna. Az emberek olyan sok időt áldoznak arra, hogy az életük egy bizonyos irányba haladjon, abban a hitben, hogy azok továbbra is nagyszerűek maradnak majd. Igyekszünk újra teremteni a régi, gyönyörű emlékeinket és hajlamosak vagyunk bennünk ragadni.
Van egy pillanat, amikor felismerjük, hogy a jelen már nem az a tündérmese amit élni szeretnénk. Előfordul, hogy csupán egy apró, de lényeges eltérést tapasztalunk, ami miatt a varázslatos, virágos erdő helyett egy sötét útvesztőbe csöppentünk. Hogy mikor történt, nem tudjuk, hogy jó-e így az életünk, az pedig rajtunk múlik. Sokan inkább a “biztos rossz” mellett teszik le a voksukat és ezzel talán meggátolják a “bizonytalan jót”. Miért félünk az ismeretlentől, amikor a jelen sem tökéletes és miért maradunk benne egy lehetetlen kapcsolatban?
Üzenet a messengeren. Nem nekünk, Neki. Már megint Ő! Elfog egy különös, fájdalmas, villámcsapásra emlékeztető érzés a gyomrunkban és elindulunk az agytekervények kusza labirintusában. Vajon okkal?
A digitális világban látszólag a párkapcsolatok tartóssága, élettartama is gyökeresen megváltozott. Számtalan inger ér minket nap mint nap a közösségi hálókon, az online térben. Egyre több a nézeteltérés egy like vagy egy komment miatt, amit lehet, hogy csak félreértünk. Az online jelenlét sokaknak teljesen a párjuktól elszeparált terület. Vajon, ha betekintést nyernénk párunk online kommunikációjába meglepődnénk, hogy nem is ismerjük igazán a kedvesünket vagy egy karcolás se érné az együtt felépített várunkat és az azt védő vizesárkot? Hűtlenségnek számít az online flörtölés? Hol a határ és vajon az online flörttől egyenes út vezet a fizikai megcsaláshoz? Egyáltalán melyik a rosszabb, az érzelmi vagy a fizikai hűtlenség?
Sokszor halljuk, hogy a lélek fájdalmai épp olyan, hanem kegyetlenebbek tudnak lenni, mint a fizikai fájdalom. Egy lelki megrázkódtatás, például egy szakítás bizonyítottan ugyanazokat az agyi területeket képes aktiválni, mint amiket a fizikai fájdalom is.
Mit is veszítünk el egy szakítással? Az énképünket, a szeretett személyt, az idealizált partnert, a jövő képünket, vagyis talpunk alól eltűnik a föld. Azzal, hogy az elválás mellett döntünk vagy dönt szeretett társunk, megszűnik a világ, amit közösen a valóságban, valamint önállóan a fejünkben építettünk fel. Megjelenik az a zsarló “Mi lett volna, ha…?” mantra a fejünkben. Valószínűleg már amúgy is ingatag volt felépített várunk talpazata, viszont szembenézni azzal, hogy kőről-kőre porba hullik, egyáltalán nem könnyű!
Magányos nem csak egyedül lehet az ember és a magány nem feltétlen az egyedüllétből fakad. Létezik olyan állapot, mikor társas magányban élünk: egymással, de mégis külön. Ilyenkor hiába van ott fizikailag a párunk, mégis magányosak vagyunk, érzelmileg elfáradtunk, esetleg unatkozunk a kapcsolatban. Mondhatni, párkapcsolatunkat csupán az emlékek és a bizakodás pislákoló fényei mázolják színesre.
Természetesen néha mindenki magányosnak érezheti magát még egy idilli kapcsolatban is, de ha ez tartós állapot és kapcsolatunkból elkopott a vidámság, boldogság, a minőségi idő, lehet, hogy a társas magány ejtett foglyul minket.
Manapság egyre többen szenvednek valamilyen lelki problémától, szorongástól, gyermekkori traumától. Az egyik viszonylag gyakori probléma a társfüggőség, kapcsolatfüggőség, ami valójában egy kapcsolódási probléma, függési viszony. A társfüggő emberek jellemzően önbizalomhiánnyal, önértékelési problémákkal küzdenek. Görcsösen próbálnak találni valakit, aki szereti őket és akit szerethetnek, viszont folyamatos félelem van bennük az esetleges visszautasítással, párjuk elvesztésével kapcsolatban.
Kapcsolatfüggőség mindkét nemnél előfordulhat és ha elhanyagoljuk, megkeserítheti az életünket és a társunk életét is.