Ha szeretünk valakit, az sosem érhet véget. Továbblépünk, mert muszáj, de örökké szívünkben marad az űr. Egy üres szék, egy soha meg nem érkező hívás, egy elnémult szoba, egy többé nem látott csillogó szempár. A vonal másik végéről nem érkezik válasz, az örökkévalóságba cseng. Hazaérve nem szalad elénk négylábú társunk, helyette az üresség fogad. Akár friss az élmény, akár évek óta így van, ez az érzés életünk végéig velünk marad, csupán megtanulunk együtt élni vele. Halottak Napja közeledtével sokan érezhetjük a fájdalom és a veszteség mélységét, legyen szó szeretett emberekről vagy hűséges társállatokról, akik életünk fontos részei voltak, de már csak szívünkben élhetnek velük. Ez a nap nem csak a múlt tiszteletéről szól, hanem saját gyászunk megéléséről és elfogadásáról is, amely a veszteséggel járó fájdalomból születik. De mi történik bennünk, amikor emlékezünk, gyászolunk és megpróbálunk továbblépni? Hogyan viszonyulhatunk a fájdalomhoz, hogy elérjük a belső békét, még ha az elvesztett kapcsolat pótolhatatlan is?
Az élet elkerülhetetlen része a veszteség és a változás, legyen szó szeretteink elvesztéséről, munkahelyi átalakulásról, vagy akár belső, érzelmi változásokról. Mégis, az elengedés folyamatával gyakran szembesülünk ellenállással, félelemmel vagy fájdalommal. Miért olyan nehéz elengedni dolgokat, embereket, helyzeteket? Hogyan segíthet az elfogadás a továbblépésben? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre keresünk választ, bemutatva az elengedés pszichológiai folyamatait és gyakorlatokat, amelyek segíthetnek az elfogadás és a változás útján.
A nyári időszak sokunk számára a feltöltődés, a kalandok és a szabadság ideje. Nyaralások, fesztiválok, szabadtéri programok töltik ki a mindennapokat, ilyenkor mintha egy másik világban élnénk. Azonban, ahogy a nyár véget ér és visszatérünk a hétköznapok rutinjába, sokan érezhetjük, hogy valami elveszett. Ez a hirtelen hangulatváltozás egy természetes, ám kihívásokkal teli időszak lehet. Nézzük meg, mi történik ilyenkor bennünk, és hogyan segíthetünk magunknak abban, hogy könnyebben visszataláljunk a hétköznapi élethez!
Az alkohol az egyik legelterjedtebb pszichoaktív szer, amely szinte minden kultúrában jelen van, és évszázadok óta használják különféle társadalmi eseményeken. Bár az ital társasági hatása jól ismert, kevesebbet beszélünk arról, hogyan befolyásolja az alkohol az érzelmeinket. Miért válunk érzelmesebbé, miért törhet ránk a sírás, vagy miért mondunk ki olyan dolgokat, amelyeket józanon soha nem tennénk? Ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakítja az alkohol az érzelmeinket, érdemes megvizsgálni az agyban és a testben lezajló folyamatokat.
Aki volt már valaha zenei fesztiválon, nagyon jól ismeri az izgalom érzését, amikor az első napon megérkezünk, hátizsákkal, sátorral és annyi csillámporral az arcunkon és a testünkön, hogy azt Csingiling is megirigyelné. A táskánkban millió jelmez, egyedi ruha, amit kifejezetten erre az eseményre vettünk, hiszen néhány napra egy új dimenzióba kerülünk és nem számít a valóság, ezt pedig teljes valónkkal át akarjuk élni. Ilyenkor a hétköznapi gondok feledésbe merülnek, a szívünk több ezer emberrel egy ritmusra ver és azt érezzük, tartozunk valahová. A csípőnk önkéntelenül is zenére mozdul, a felhők között vagyunk. A zenei fesztiválok mára nem csupán a zene élvezetéről szólnak, hanem a közösségi élményről és az egyéni identitás kifejezéséről is. Az emberek ezeken a rendezvényeken lehetőséget kapnak arra, hogy elhagyják a hétköznapok korlátait, és szabadon kifejezzék valódi önmagukat. De mi az, ami a zenei fesztiválokban annyira csábít minket és mi okozza azt a szédítő, önfeledt boldogságot?
A kapcsolatok életünk szerves részét képezik, formálják általános személyiségünket és jólétünket. Legyen szó romantikus vagy plátói kapcsolatokról, minden egyes interakció segít minket abban, hogy érzelmileg növekedjünk és fejlődjünk. Néha azonban a korábbi kapcsolatokból származó, múltbéli sebek akadályozhatják új tapasztalataink fejlődését, és tudtunkon kívül magunkkal vihetjük őket az új kapcsolatokba. Annak megértése, hogy a múltbeli kapcsolati aggodalmak hogyan befolyásolhatják jelenlegi kapcsolatainkat, elengedhetetlen a személyes fejlődéshez és az egészséges kapcsolatokhoz. Az, hogy kik vagyunk, nagyrészt a tapasztalataink, a sikereink és a hibáink; a kapcsolataink, a múltunk és a jelenünk egyaránt alakítja. Hogyan bántak velünk mások – kik emeltek fel minket, és tettek erőssé kik bántottak meg minket, és sebezték meg a szívünket és az elménket. A kapcsolatok lehetnek a szél a szárnyunk alatt, amely lehetővé teszi számunkra, hogy nagy magasságokba szárnyaljunk, vagy a zsinór, amely visszatart és megnehezíti, hogy megtaláljuk a hangunkat és az erőnket.
Még akkor is, ha soha nem teszünk erőfeszítést, hogy emlékezzünk arra a bizonyos napra, akkor is egyszerűen lecsapnak ránk az emlékek és az érzések. Egy múltbéli traumatikus esemény dátuma akár évekkel később is felidézhet érzéseket vagy szorongást. Az évfordulós hatás olyan zavaró érzések, gondolatok, emlékek összessége, amelyek egy traumatikus esemény évfordulóján vagy annak környékén jelentkezhetnek. Ezek az „évfordulós reakciók” felzaklathatnak minket, vagy akár intenzívebb tüneteket is okozhatnak. Egy szeretett személy halálát gyászolni nehéz, és a halál évfordulójának feldolgozása minden évben újabb szorongással és szomorúsággal járhat. Ez a gyógyulási folyamat természetes része. Nem számít, hány év telt el, egy gyász évforduló erőteljes emlékeket idézhet fel, és traumát vagy évfordulós reakciót válthat ki. Mi is ez pontosan és hogyan tudunk megbirkózni vele?
“Pillanatok, amelyek oly nagyok, mint az évek…” ez a kifejezés azokra az időbeli pillanatokra vonatkozik, amelyek olyan erősek és élénkek, hogy egész életünkben velünk maradnak. Ezek a pillanatok érzelmileg erősen ható élményeket jelentenek. Célt és örömöt adnak az életünknek, és még jóval azután is hasznunkra válnak, hogy megtörténtek, hozzájárulva általános jólétünkhöz, ellenálló képességünkhöz és végtelen örömöt nyújthatnak. Azok az emberek, akik a pozitív emlékeket aktívan felidézik, általában jobban élvezik az életet. A jólétünket jelentősen befolyásolják a boldog emlékek. A korábbi élmények, körülmények és emberek szívélyes felidézésének képessége akkor is örömet és vigaszt hozhat, amikor a legkevésbé számítunk rá.
Mindenki álmodik, de másnap nem mindig emlékszünk az álmainkra. Talán éppen megfoghatatlanságuk miatt érdekelték az álmok az embereket a történelem során. Az ősi kultúrákban úgy gondolták, hogy az álmok az istenek üzeneteit tartalmazzák. A 20. század elején egyesek azt az elképzelést terjesztették elő, hogy az álmok a tudatalatti szimbolikus üzeneteit tartalmazzák. Álmainkban bármit tehetünk, akárhova elmehetünk, mindent láthatunk és hallhatunk és milyen jó lenne, ha mi irányíthatnánk minden álmunkat. Olyan érdekes, hogy minden éjjel a valóságból egy másik világba repülünk akarva-akaratlan. Egy olyan világba, amit nem is igazán értünk, hiszen az álmok eredete is megmagyarázhatatlan. Emlékekből táplálkozik, félelmeket tár elénk, éber álmokat varázsol a szemünk elé, olyan dolgokat, amiket szeretnénk valósággá váltani és olyanokat, amiket véletlenül sem. Mégis miről mesélnek nekünk az álmaink és mi az, ami befolyásolja, hogy mit is látunk és egyáltalán miért álmodunk?
Más emberek vagyunk, amikor utazunk. Az utazás lehetőséget ad arra, hogy egy kis időre más emberré váljunk, egyes kutatók szerint az utazás azt is megváltoztatja, hogy kik is leszünk hazatérve. Tanulmányok szerint az utazók például kreatívabbak, nyitottabbak és bizalomteljesebbek lesznek. Amikor valami újszerű és összetett dologban veszünk részt, az agyunk virágzik. Az utazás megzavarja a rutinszerű viselkedést, és arra kényszerít, hogy folyamatosan alkalmazkodjunk a kevésbé ismert környezethez. Amikor kilépünk a mindennapi rutinból, kihívások elé állítjuk magunkat, ami jótékony hatással van az agy egészségére. Amikor új helyre megyünk, a szokásaink átmenetileg megszakadnak, az utazás tanulsága pedig javíthatja az életünket. Nézzük meg, hogy pontosan hogyan!