A tavasz a megújulás időszaka. Ahogyan a természet is újjáéled a hideg tél után, úgy mi magunk is vágyunk arra, hogy friss energiákkal töltsük meg mindennapjainkat. Ez az időszak tökéletes lehetőség arra, hogy nemcsak az otthonunkban, hanem a lelkünkben és a gondolatainkban is rendet tegyünk. De hogyan kezdjünk hozzá? Hogyan engedjük el a múlt terheit, és hogyan teremtsünk helyet az újnak?
Tudjuk, mit kellene tennünk. Mégsem tesszük. Miért?
Le akarunk fogyni, de esténként mégis a kanapén találjuk magunkat egy zacskó chips társaságában. Elhatározzuk, hogy kilépünk egy toxikus kapcsolatból, de valahogy mindig találunk egy indokot, hogy maradjunk. Tudjuk, hogy egy új szakmai kihívás elindíthatná a karrierünket, mégsem tesszük meg az első lépést.
Az új év mindig magában hordozza a változás, az újrakezdés lehetőségét. Talán te is tettél néhány fogadalmat, vagy megfogalmaztál magadban célokat, amiket el szeretnél érni. De vajon milyen árat fizetünk a mindennapi rohanásért? Hogyan találhatunk egyensúlyt az elvárások és a saját belső szükségleteink között?
Az új év tökéletes alkalom arra, hogy tiszta lappal induljunk, és új szokásokat alakítsunk ki. De hogyan tervezzünk úgy, hogy ne csak januárban legyünk motiváltak? Ebben a cikkben 5 lépésben bemutatjuk, hogyan építhetünk fel egy fenntartható, motiváló évtervet, amely végigkísér minket a következő 12 hónapban.
Ahogy közeledik az év vége, valami különleges hangulat vibrál a levegőben. Mintha az egész világ egyszerre venne egy nagy levegőt, hogy elbúcsúzzon a múlttól, és megnyíljon az új lehetőségek előtt. Szilveszterkor nemcsak tűzijátékok robbannak, pezsgők pukkannak és hajnalig tartanak a bulik – hanem bennünk is elindul valami. Egy csendes, belső ígéret: jövőre másképp lesz. Idén nem tettem, de jövőre megfogom. Idén nem kezdtem el, de jövőre elfogom. Idén nem kezdtem el, de végre jövőre… persze sokszor fogadtuk már meg az előző Szilveszterek alkalmával, ám csupán üres ígéretek maradtak. De miért van ez így és mit tehetünk azért, hogy ez az érzés, a változtatni akarás, a fejlődésre való vágyakozás most végre ne múljon el január másodikán? Mély levegő, beszív, visszaszámol…indulhatunk?!
Karácsony közeledtével különleges hangulat járja át a levegőt. A városok fényei meleg ragyogással ölelik körbe a hűvös estéket, az otthonokban gyertyák gyúlnak, és egyre több helyen csendülnek fel az ismerős dallamok: a szeretet ünnepe közeleg. Az évnek azon időszaka, amikor csodák márpedig léteznek. Ilyenkor minden lehetséges. Az ünnephez való hozzáállásunk kulcsfontosságú: ha elhisszük, hogy Karácsonykor nem történhet semmi rossz, úgy igazán átadhatjuk magunkat a varázslatnak. De vajon miért érinti meg oly mélyen a szívünket ez az időszak, és mit tehetünk azért, hogy az ünnepi készülődés igazán örömteli legyen?
A zene varázslatos erővel bír: szavak nélkül képes mesélni, érinteni, és mély érzelmeket kelteni. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy dallam felcsendül és hirtelen visszarepít minket egy régi pillanatba. Olyan ez, mint egy időutazás – egy másik térbe és időbe csöppenünk. Lehet, hogy egy rég elfeledett nyár forró homokját érezzük a lábunk alatt, vagy egy esős őszi délután illata árasztja el az orrunkat, egy szerelmes este legszebb perceit éljük át újra, ahogy éppen egymásra nevettünk, vagy egy nehéz időszak csendes könnyeit érezzük újra az arcunkon némán legördülni. A zene nemcsak szórakoztat: pszichológia szemszögéből a zene és az emlékek közötti kapcsolat olyan, mint egy szövevényes háló, amelyben minden hangjegy összeköti a múltat a jelennel, egyfajta híd az emlékeinkhez. De hogyan működik ez a varázslat, miért ébreszt a zene ilyen erős emlékeket bennünk, körülölelve nosztalgikus érzésekkel?
Az online társkeresés színterén mindannyian egy kicsit másképp mutatkozunk be. Talán épp ezért van, hogy egyes profilok elbűvölnek, mások elbizonytalanítanak, és van, amelyikre egyszerűen csak rácsodálkozunk: „Mégis, ki tette ezt ide? Komolyan gondolja?” De mi van, ha a legmélyebb kötődési stílusunk (igen, tényleg van ilyen) közvetlenül befolyásolja azt, ahogyan ezek a bemutatkozások megszületnek? Miként hat a kötődési stílusunk a digitális önképünkre, hogyan színezi az első üzenet váltásokat, miként alakítja az ismerkedési szokásainkat és vajon mit sugall rólunk a profilunk?
Ha szeretünk valakit, az sosem érhet véget. Továbblépünk, mert muszáj, de örökké szívünkben marad az űr. Egy üres szék, egy soha meg nem érkező hívás, egy elnémult szoba, egy többé nem látott csillogó szempár. A vonal másik végéről nem érkezik válasz, az örökkévalóságba cseng. Hazaérve nem szalad elénk négylábú társunk, helyette az üresség fogad. Akár friss az élmény, akár évek óta így van, ez az érzés életünk végéig velünk marad, csupán megtanulunk együtt élni vele. Halottak Napja közeledtével sokan érezhetjük a fájdalom és a veszteség mélységét, legyen szó szeretett emberekről vagy hűséges társállatokról, akik életünk fontos részei voltak, de már csak szívünkben élhetnek velük. Ez a nap nem csak a múlt tiszteletéről szól, hanem saját gyászunk megéléséről és elfogadásáról is, amely a veszteséggel járó fájdalomból születik. De mi történik bennünk, amikor emlékezünk, gyászolunk és megpróbálunk továbblépni? Hogyan viszonyulhatunk a fájdalomhoz, hogy elérjük a belső békét, még ha az elvesztett kapcsolat pótolhatatlan is?
Az élet elkerülhetetlen része a veszteség és a változás, legyen szó szeretteink elvesztéséről, munkahelyi átalakulásról, vagy akár belső, érzelmi változásokról. Mégis, az elengedés folyamatával gyakran szembesülünk ellenállással, félelemmel vagy fájdalommal. Miért olyan nehéz elengedni dolgokat, embereket, helyzeteket? Hogyan segíthet az elfogadás a továbblépésben? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre keresünk választ, bemutatva az elengedés pszichológiai folyamatait és gyakorlatokat, amelyek segíthetnek az elfogadás és a változás útján.