Mindig nehéz, amikor életünkben egy fejezet lezárul. Vannak, akik számítanak arra, hogy történetük hamarosan véget ér, de persze ettől még nem lesz sokkal könnyebb. Mielőtt egy új szakaszba lépünk, mérlegeljük és értékeljük, hogy mit kaptunk egymástól és miért lehetünk hálásak. Ne a haragra fókuszáljunk, hanem a mesére, amit együtt írtunk, hiszen lehet akármilyen csúnya, vagy lezáratlan életünk ezen fejezete, valamiért egykor mégiscsak egymásba szerettünk és boldogok voltunk. Ne engedjük, hogy sértettségünk vagy bármilyen negatív érzésünk beárnyékolja azt, amit együtt éltünk át. 

Gondoljunk úgy életünkre, mint egy regényre, ahol életünk története fejezetekre van osztva és az aktuális fejezetünk éppen a továbblépésről szól, de mind tudjuk, hogy milyen szép fordulatok lehetnek az életben épp úgy, mint a könyvekben. Persze a neheze még csak most jön: el kell fogadnunk, hogy egy ajtó bezárult és ez igen komoly kihívás elé állíthat minket. Sokan nem akarnak szembenézni az adott életszakasszal, hanem inkább átugranák azt, vagy kitörölnék, pedig nagy szerepe van jelenlegi helyzetünknek lelki fejlődésünkben. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, szükség van lezárásra, célokra és támogatásra.

Helyezd a polcra

Ahhoz, hogy továbblépjünk a következő fejezetbe, az előbbinek a végére kell érjünk. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtjük egymást, hanem azt, hogy felültetjük Őt egy polcra a szívünkben. Már nem az Övé lesz a trón, de ott marad velünk, ezzel is azt üzenjük, hogy hálásak vagyunk azért, ami volt. Mindenki másképp dolgozza fel az ilyen helyzeteket: vannak, akik tombolnak, dühösek és nem tudják kontrollálni élethelyzetüket, míg mások nem beszélnek róla, elutaznak, életmódot váltanak, vagy változtatnak külsejükön. Vannak olyan szerencsés párok, akik szeretetben válnak el egymástól és akár egy utolsó közös vacsorával vagy sétával köszönik meg az időt, amit kaptak. Az is jó megoldás lehet azoknak, aki szeretnek írni, ha írunk egy levelet, amit lehet, hogy soha sem küldünk el, vagy egyébként eszünkbe sem jutott, hogy valaha, bárkinek is feladjuk, csupán arra szolgál, hogy kiadjuk magunkból érzéseinket. A legfontosabb, hogy szánjunk elég időt magunkra, ha újra kezdés előtt állunk, hogy tisztában legyünk önmagunkkal és értékrendünket helyreállítsuk. 

Na várjunk csodát, egy lezárás mindig fájdalmas, ha nem is mindkét, de legalább az egyik fél számára. Ilyenkor egy vakfoltba, szürke zónába, a légüres térbe kerülhetünk és ott is maradunk egészen addig, amíg hajlandóak nem leszünk befogadni az “új valóságot”. Saját magunknak kell felismernünk, hogy az élet tényleg megy tovább, nem zuhan le az ég a helyéről és a nap is ugyanúgy felkel. Fontos tudnunk, hogy szabad a sírás, ki lehet borulni és egy pillanatra összerogyhatunk, de utána egy szempillantás alatt össze is kell szedjük magunkat azért, hogy meglássuk azt a szépet, ami ránk vár. A változás ijesztő, hiszen megszoktunk egy élethelyzetet, amely most megszűnik. Valaki, aki a világunk középpontját adta, hirtelen idegenné válik és ezt nehéz felfogni. Minden kapcsolat és minden ember által az élet tanít minket valamire. Minden kapcsolatunk fontos tanulságokat tartalmaz az erősségeinkről, gyengeségeinkről, érzelmeinkről és még számtalan dologról önmagunkkal és másokkal kapcsolatosan.

Nincs is jobb érzés a világon, mint jól érezni magad a saját bőrödben!

Sokan egy szakítás után változtatnak valamin az életükben vagy a külsejükön, esetleg mindkettőn. Egy új frizura, stílus segíthet abban, hogy új fejezetet nyissunk életünkben és elengedjük a korábbi sémákat. Emellett fontos, hogy ne roskadjunk magunkba, legyünk nyitottak a világra. Persze ez ilyenkor nagyon nehéz, de találjunk első körben egy hobbit, legyen az egy sport, olvasás vagy bármi, amit szenvedéllyel tudunk csinálni és általa gondolatainkat leköthetjük egy olyan dologgal, ami boldogsággal tölt el minket, így legalább arra az időre, amíg a tevékenységet végezzük, elfoglaljuk az agyunkat és kizárjuk a negatív gondolatokat.

Tehát ahelyett, hogy a szomorú lejátszási listánkat pörgetnénk, és beleragadnánk a sírás-túlgondolás-vádaskodás körforgásába, jobb megoldás lenne, ha mentálisan és fizikailag is törődnénk magunkkal. Ennek a folyamatnak az elismerése azért fontos, mert így elkezdjük észrevenni, hogy mennyit érünk, és ez egy módja annak is, hogy visszaszerezzük az önbizalmunkat, ami a szakítás szakaszában átmenetileg talán elillant. Ne feledjük, hogy csak azért, mert egy kapcsolat tönkrement, nem jelenti azt, hogy nekünk is tönkre kell mennünk. Egy átalakulás, változás lehet a válasz arra, hogy (átmenetileg) meggyógyítsuk a szívfájdalmunkat, de vegyük figyelembe, hogy ez nem feltétlenül szünteti meg az összes fájdalmat. Nincs jó és rossz, amikor a gyógyulásról van szó. Vannak, akik megpróbálják újra megtalálni magukat úgy, hogy mindent megtesznek, hogy úgy érezzék, hogy ragyognak, ahelyett, hogy szomorkodnának. 

Mielőtt tehát bármibe is bele vetnénk magunkat, álljunk meg egy perce, hunyjuk le a szemeinket és vegyünk három mély lélegzetet, majd gondjuk át: elég levegőhöz jutottunk, sikerült megtalálnunk önmagunkban a jót? Az új életünkbe beilleszkedni nem egyszerű. Előfordulhat, hogy nem jutunk egyről a kettőre, ilyenkor jól jöhet a külső segítség és érdemes lehet szakemberhez fordulni, de fontos hogy tudjuk: idővel minden seb begyógyul!