Az embernek bizonyos időközönként muszáj egyedül lennie a gondolataival. Ilyenkor egy adott fellelhető gondot minden oldalról körüljárunk, elgondolkozunk valamilyen témán vagy éppenséggel fáradságunkból fakadóan nem kívánunk emberek közt lenni. Viszont mindez, az egyedüllét nem keverendő össze a magánnyal! A kettő állapot habár hasonló, mégis különbséget kell tennünk köztük.
A modern világban, a fejlett és már nálunk is okosabb technológiával az ember szó szerint mindenkivel tudja tartani a kapcsolatot. Csak éppen egyáltalán nem úgy, ahogy egy kapcsolatot elképzelünk. Az online térben jelen lenni is nagy öröm (hiszen ha nem lenne az, akkor nem csinálnánk). Egy pillanat alatt chatelhetünk, beszélhetünk vagy akár élőben videózhatunk a tőlünk 4000 kilométerre lévő ismerőseinkkel. Ám mindez egyáltalán nem olyan, mint személyesen. Ez a technikai kötődés viszont annyira hozzánk nőtt már az elmúlt évek során, hogy hajlamosak vagyunk emiatt túlozni és hamar ítélkezni. Tovább
Egy párkapcsolat gyönyörű! Az ember számára elérhető gyönyörök egyik legsarkalatosabb oszlopa. Egy párkapcsolat nem pusztán hasznos és örömforrás lehet, de egyben egészséges is. Jót tesz a léleknek is, megfiatalít. De nem szabad hagynunk, hogy mindez elvakítson minket! Nem szabad azért benne maradni egy párkapcsolatban, hogy „szeretve legyünk”.
Az összehasonlítás az emberi természet egyik velejárója. Már szinte kódolva van bennünk, ezt látjuk a mindennapokban, a tévében, sőt még otthon is. Sulykolják nekünk szüntelen, és a hatása alá kerülünk. De nem szabad másokhoz hasonlítanunk magunkat, mert ez az egyik rákfenéje az önbizalomhiánynak!
Gyakran egy probléma vagy nézeteltérés annyira minimális, hogy szóvá sem tesszük, inkább „megfeledkezünk” róla. Jó stratégia ez, vagy inkább vitassuk meg a legapróbb dolgokat is a párunkkal? Ma erre keressük a választ.
A legtöbb ember tele van álmokkal és célokkal, mégsem tesz lépéseket azért, hogy ezekhez közelebb is kerüljön, mert a „tökéletes pillanatra” vár. A tökéletes pillanattal azonban van egy kis gond: Nem létezik!
Ez azt jelenti, hogy vakon és felkészületlenül fejest kell ugrani a dolgokba? Nem egészen. Tarts velem, és vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről ezt a témát.
A mai rohanó világban a türelmetlenség egy igencsak gyakori jelenség. Eléggé közel áll az idegességhez ahhoz, hogy veszekedést szítsunk vele. Veszekedés során általában a legutolsó gondolatok közt van az, hogy odafigyeljünk a másik fél érzéseire, így gyakran olyasmit mondunk vagy teszünk, amivel megbántjuk őt, és amit igazából nem is gondolunk komolyan.
Hogyan lehet ezt orvosolni? A gyökerénél.
A legtöbb ember kiváló álmodozó, de tökéletlen megvalósító. Sokan eljutnak a tervezésig, amit esetleg részletre menően össze is állítanak, de a cselekvés már kemény diónak bizonyul és feladják, vagy neki sem vágnak a megvalósításnak.
Hogy miért van ez? Azért, mert nincs elég motiváció. Ahhoz, hogy többet hozz ki magadból, mint aki jelenleg vagy, változtatnod kell. És változtatni bizony nehéz. Erőfeszítésekbe kerül, amihez testi vagy lelki energiára van szükség, és ha ez az energia hiányzik, akkor elmarad a cselekvés.
Az életben mindennek célja van, így a párkapcsolatoknak is. Azért alakítunk ki romantikus kapcsolatot egy másik személlyel, hogy megtapasztaljuk a szerelmet és a vele járó örömöket, illetve hogy a jövőben esetleg családot alapítsunk közösen.
Gyakori gond azonban, hogy az egyik fél a másiktól várja a boldogságot. „Igényei” vannak azzal kapcsolatosan, hogy párjának hogyan kell viselkednie, beszélnie, milyen szívességeket kell megtennie, stb. és ha ezek az igények nem teljesülnek, az konfliktushoz vezet.
Az életünknek akkor van igazi értelme, ha vannak kitűzött céljaink, amelyek eléréséért érdemes élnünk.
Ennek ellenére a legtöbb ember fél attól, hogy célokat tűzzön ki magának. Miért? Mert egy cél kitűzése felelősséggel jár. A kitűzött célokat el kell érni, meg kell valósítani, és ha ez nem sikerül, az kudarcot jelent.