Kötődési stílusok és az online társkeresés: Kik vagyunk a profil mögött?

Az online társkeresés színterén mindannyian egy kicsit másképp mutatkozunk be. Talán épp ezért van, hogy egyes profilok elbűvölnek, mások elbizonytalanítanak, és van, amelyikre egyszerűen csak rácsodálkozunk: „Mégis, ki tette ezt ide? Komolyan gondolja?” De mi van, ha a legmélyebb kötődési stílusunk (igen, tényleg van ilyen) közvetlenül befolyásolja azt, ahogyan ezek a bemutatkozások megszületnek? Miként hat a kötődési stílusunk a digitális önképünkre, hogyan színezi az első üzenet váltásokat, miként alakítja az ismerkedési szokásainkat és vajon mit sugall rólunk a profilunk?

Tovább

Lélekszaggató – elveszve a hiányában

Vannak pillanatok az életben, amikor valaki hiánya szinte tapinthatóvá válik. Egy üres szék, egy kihalt utca, egy csendes szoba mind emlékeztet arra, hogy valaki, aki valaha ott volt, már nincs mellettünk. Amikor valaki, akit egykor közel éreztünk magunkhoz, hirtelen kilép az életünkből, olyan érzésünk támadhat, mintha egy darabot szakítottak volna ki a lelkünkből.  A hiányérzet nem csupán az üresség érzése; sokkal inkább egy mély, szívből jövő vágyakozás, ami minden pillanatot átsző. Ez a hiány többről szól, mint fizikai távolságról. Az emberi lélek számára az igazi kapcsolódás nem csupán jelenlétről szól, hanem arról a különleges helyről, amit valaki a szívünkben elfoglal . Amikor valaki hiányzik, nemcsak a mosolya, érintése vagy szavai után vágyakozunk, hanem azután a mélység után is, amit a jelenléte adott nekünk. Ez a hiány, amely ilyenkor beköltözik a szívünkbe, sokkal több mint egyszerű magány – egy összetett, mélyen emberi tapasztalat, amely szorosan összefonódik a veszteséggel, a múlt emlékeivel és a ki nem mondott szavakkal.

Tovább

Lélekvesztő – Egy újabb csalódás a szerelemben

Az első szerelmi történeteink nagyrészt a saját elménkben játszódnak, és sok szempontból nincs is ezzel semmi baj. Az első, sőt, a második alkalommal, amikor szeretünk valakit, csillogó szemmel és nyitott szívvel járunk. Olyan rendíthetetlen buzgalommal vetjük bele magunkat a kapcsolatokba, mint egy kisgyerek a kedvenc játékába. Azt a szerelmi történetet akarjuk, amire vártunk. Azt a partnert akarjuk, akit igazán megérdemlünk. Még a kapcsolat szétesése is rendelkezik egyfajta költői tragikummal. A jó dolgok nem tarthatnak örökké, és ezt mi is tudjuk, ezért újra megpróbáljuk. Újra szerelmesek leszünk. Újra reménykedünk. Újra érzünk. Újra hiszünk abban, hogy talán végre Ő lesz az igazi. És ezt a folyamatot annyiszor ismételjük meg, ahányszor csak szükséges, egészen addig, amíg valahol valami el nem romlik. Valami eltörik bennünk azon a helyen, ahol eddig mindig csak a remény uralkodott, és egy gyors, váratlan pillanatban a szívünk tisztán szétesik.

Tovább

Vajon mi lesz belőlünk, avagy hogyan kezeljük az érzelmi hullámvasutat?

Az új kapcsolatok kezdetén szinte mindenki érzi azt a különös kettősséget, amit az izgalom és félelem keveréke okoz. Az ember egyfelől örül, hogy valami újat és izgalmasat él át, másfelől a bizonytalanság és a jövőtől való félelem könnyen szorongáshoz vezethet. Ezek az érzelmek természetesek, sőt, elengedhetetlenek az emberi kapcsolatok fejlődésében, de nem mindig könnyű kezelni őket. Ebben a cikkben végig vezetlek azokon az érzéseken, amelyek az alakuló párkapcsolat korai szakaszában jellemzők.

Tovább

A randizás új dimenziója – A Z generáció kihívásai

Figyelembe véve a rohanó életünket, a modern kapcsolatok is fejlődtek, átalakultak és összetettebbé váltak. A hűtlenség gyakoribbá és egyszerűbbé vált, a közösségi médiában való “tökéletes” megjelenés pedig hatalmas nyomást gyakorol a fiatal felnőttekre, ez pedig kihat a kapcsolataikra is. A randizás dimenziója teljesen átalakult, a terepet átvette az online jelenlét. A digitális korszakban mindenki könnyen hozzáfér a különböző társkereső alkalmazásokhoz, a közösségi médiához és más platformokhoz, hogy kapcsolatot teremtsen. Ez bizonyos szempontból jól hangzik, de potenciális veszélyt jelent a párkapcsolatban élők számára. A lehetőségeket és a könnyű hozzáférést látva az emberek kísértést érezhetnek arra, hogy megcsalják a partnerüket, ami növeli az önszabotázs, a megtört bizalom, az árulás, valamint az érzelmi sérülések és traumák esélyét. A megcsalás, az elköteleződés való hajlandóság hiánya az egyik leggyakoribb probléma, amellyel a Z generáció szembesül.

Tovább

Majdnem tökéletes – Nem kellünk eléggé

Ha nem lennének a körülmények, tökéletesek lehetnénk. Bár úgy tűnhet, hogy ez a személy mindenben megfelelő lenne, mégis olyan, mintha az egész univerzum összeesküdött volna ellenünk és mindent megtenne, hogy távol tartson minket tőle. Néhány pillanatra megkaptunk mindent, amit szeretnénk és bár továbbra is próbálkozhatunk, hogy a kapcsolat működjön, a körülmények úgy tűnik, eltökéltek abban, hogy megakadályozzák, hogy együtt legyünk. Egy alternatív valóságban talán hosszú és boldog szerelmi történet alakulhatott volna ki köztünk, ehelyett azonban arra kényszerülünk, hogy elengedjük egymást, mielőtt még esélyünk lenne arra, hogy a kapcsolat kiteljesedjen. De mit is jelent ez? Egyszerűen nem kellünk eléggé!

Tovább

Kétségtelen kétségek közt – A félelem hatalma a szerelem felett

Nem számít, milyen idősíkban vagyunk, egy elveszett szerelem történetét a legtöbben el tudjuk mesélni évek múltán is. Az ilyen tapasztalatok után gyakran ott motoszkál a fejünkben, hogy vajon „miért buknak meg a kapcsolataink?” A válasz sokunk számára belülről fakad. A legtöbb kapcsolat kihívások egész sorát hozza magával és akár tudunk róla, akár nem, a legtöbben félünk attól, hogy valóban szerelmesek legyünk. Bár a félelmeink különböző módon és a kapcsolat különböző szakaszaiban nyilvánulhatnak meg, védekezünk akarva-akaratlanul, hiszen úgy gondoljuk, hogy valamilyen szinten ha elzárjuk magunkat, egyben meg is védhetjük magunkat a sérülésektől. Ezek a védekezések a biztonság hamis illúzióját nyújthatják számunkra, ám közben megakadályozzák, hogy elérjük a legjobban vágyott közelséget. Mi mozgatja tehát az intimitástól való félelmünket? Mi akadályoz meg minket abban, hogy megtaláljuk és megtartsuk azt a szerelmet, amire azt mondjuk, hogy vágyunk?

Tovább

Egy kapcsolat határán – Kik vagyunk mi egymásnak?

Az ismerkedés, az első randevúk izgalmas, ugyanakkor idegtépő élmények lehetnek, különösen, ha az elvárások magasak. A torkunk kiszárad, nehezen találjuk a szavakat, a gyomrunk csomóba görbül, megjelennek a híres pillangók, a tenyerünk izzad, a szívünk olyan gyorsan és erősen ver, hogy azt hisszük, mindenki hallja. Számoljuk a napokat, órákat, perceket, sokszor előre izgulunk, hogy mit is kellene felvennünk, tetszeni fogunk-e a másik félnek akkor is, ha már többször is találkoztunk. Ha egyszer a másodperc töredékére meglátjuk Őt, az az egész napunkat feldobhatja. Az emberi tapasztalatok természetes része a vonzalom, amely gyorsan és gyakran tudat alatt zajlik, megmagyarázhatatlanul. Sokszor ezeket az érzéseket a tinédzserkori élményekhez kötik, de ennek ellenére ezek olyan általános érzelmek, amelyek bárkit, bármilyen életkorban elérhet. 

Tovább

Távol, mégis közel – Lelkek tánca a távolságban

Van, hogy több ezer km választ el minket egymástól, mégis függői vagyunk a másiknak.  A hiányérzet felemészt, a napokat pedig számoljuk a következő pillanatig amikor végre egymás karjaiba eshetünk. Keserédes élethelyzet egy távkapcsolat, ám a lelkek összefonódása még erősebb is lehet, ahogy az együtt töltött idő megbecsülése és a hiányérzet is. A kapcsolatokban kevés olyan téma van, amelyről olyan széles körben beszélnek, és amelyet olyan mélyen félreértenek, mint a távkapcsolatok. Gyakran mítoszok és tévhitek övezik ezeket a kapcsolatokat, és gyakran eleve tarthatatlannak vagy kudarcra ítéltnek tartják őket. A távkapcsolatok jelentős hatással lehetnek a mentális egészségünkre, mind pozitív, mind negatív értelemben. A hatások sokrétűek, és olyan szempontokat foglalnak magukban, mint az érzelmi jólét és a stressz szintje, a bizalom, a kommunikáció és a fizikai intimitás. Fenntartható-e egy távkapcsolat és milyen hatással van mentális egészségünkre?

Tovább

A szerelem, mikor a Földi létet Pokollá formálja

A szerelem lesz a halálunk, mert mi magunk voltunk azok, aki fegyvert fogtunk önmagunkra, ujjunkkal a ravaszon. A szerelem lesz a halálunk, mert már közben is büntettük magunkat, mert elhittük magunknak azt a hazugságot, hogy eredendően nem vagyunk szerethetőek. A szerelem lesz a halálunk, mert könnyebb a megszokott világban élni, ahol a szeretetért megváltozunk, mint belépni abba a világba, ahol az emberek önmagunkért szeretnek. És most vége… Elment és itt maradtunk önmagunkkal, nélküle. Hogyan lehet túljutni egy szakításon? Hogyan vigasztalódhatunk, miközben aki meg tudna vigasztalni minket, az ugyanaz a személy, aki miatt a poklot járjuk meg itt a Földön?

Tovább