Az összehasonlítás az emberi természet egyik velejárója. Már szinte kódolva van bennünk, ezt látjuk a mindennapokban, a tévében, sőt még otthon is. Sulykolják nekünk szüntelen, és a hatása alá kerülünk. De nem szabad másokhoz hasonlítanunk magunkat, mert ez az egyik rákfenéje az önbizalomhiánynak!
Gyakran egy probléma vagy nézeteltérés annyira minimális, hogy szóvá sem tesszük, inkább „megfeledkezünk” róla. Jó stratégia ez, vagy inkább vitassuk meg a legapróbb dolgokat is a párunkkal? Ma erre keressük a választ.
A legtöbb ember tele van álmokkal és célokkal, mégsem tesz lépéseket azért, hogy ezekhez közelebb is kerüljön, mert a „tökéletes pillanatra” vár. A tökéletes pillanattal azonban van egy kis gond: Nem létezik!
Ez azt jelenti, hogy vakon és felkészületlenül fejest kell ugrani a dolgokba? Nem egészen. Tarts velem, és vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről ezt a témát.
A mai rohanó világban a türelmetlenség egy igencsak gyakori jelenség. Eléggé közel áll az idegességhez ahhoz, hogy veszekedést szítsunk vele. Veszekedés során általában a legutolsó gondolatok közt van az, hogy odafigyeljünk a másik fél érzéseire, így gyakran olyasmit mondunk vagy teszünk, amivel megbántjuk őt, és amit igazából nem is gondolunk komolyan.
Hogyan lehet ezt orvosolni? A gyökerénél.
A legtöbb ember kiváló álmodozó, de tökéletlen megvalósító. Sokan eljutnak a tervezésig, amit esetleg részletre menően össze is állítanak, de a cselekvés már kemény diónak bizonyul és feladják, vagy neki sem vágnak a megvalósításnak.
Hogy miért van ez? Azért, mert nincs elég motiváció. Ahhoz, hogy többet hozz ki magadból, mint aki jelenleg vagy, változtatnod kell. És változtatni bizony nehéz. Erőfeszítésekbe kerül, amihez testi vagy lelki energiára van szükség, és ha ez az energia hiányzik, akkor elmarad a cselekvés.
Az életben mindennek célja van, így a párkapcsolatoknak is. Azért alakítunk ki romantikus kapcsolatot egy másik személlyel, hogy megtapasztaljuk a szerelmet és a vele járó örömöket, illetve hogy a jövőben esetleg családot alapítsunk közösen.
Gyakori gond azonban, hogy az egyik fél a másiktól várja a boldogságot. „Igényei” vannak azzal kapcsolatosan, hogy párjának hogyan kell viselkednie, beszélnie, milyen szívességeket kell megtennie, stb. és ha ezek az igények nem teljesülnek, az konfliktushoz vezet.
Az életünknek akkor van igazi értelme, ha vannak kitűzött céljaink, amelyek eléréséért érdemes élnünk.
Ennek ellenére a legtöbb ember fél attól, hogy célokat tűzzön ki magának. Miért? Mert egy cél kitűzése felelősséggel jár. A kitűzött célokat el kell érni, meg kell valósítani, és ha ez nem sikerül, az kudarcot jelent.
Nem vagyunk egyformák, és ez a párkapcsolatokon belül is igaz. Bármilyen harmonikus és rózsás is egy kapcsolat, előbb utóbb felüti a fejét valami, amiben nem értetek egyet, és ez konfliktusokhoz, vitákhoz vezet.
Ez egy természetes jelenség, nem kell megijedni tőle. A konfliktushelyzetek kialakulnak, akár akarjuk, akár nem. Ilyenkor két választásunk van:
A szeretetnek 5 nyelve van, és mivel nem vagyunk egyformák, személyenként változik, hogy melyik nyelvet vagy nyelveket beszéljük. A párkapcsolatokban általában akkor jelentkeznek a gondok, ha a két személy nem ugyanazt a nyelvet beszéli.