Csupán egy karnyújtásnyira van tőlünk, ám mégis szüntelen kapálózunk és folyamatosan úgy érezzük, hogy hiába nyújtózkodunk és szaladunk utána, a távolság csak nő. A belső béke ott van előttünk, csak meg kellene ragadnunk, de gyakran vakok vagyunk, elveszünk a sűrű ködben, amit valójában mi magunk okozunk, miközben démonjainkkal küzdünk. Ha olyan könnyen elérhetnénk lelki békénket, mégis mi gátol minket? Ennek több oka is lehet: társadalmi nyomás, oktatás hiánya, egy trauma – vagy akár mindezek egyvelege. Egy kis gyakorlással és tudatossággal kiléphetünk a ködből és élvezhetjük belső békénket. Kezdetnek vetkőzzük le rossz szokásainkat.
“A béke annak az eredménye, hogy átképzed az elmédet arra, hogy az életet úgy dolgozza fel, ahogyan az van, és nem úgy, ahogyan szerinted lennie kellene.” – Wayne W. Dyer
Éljünk a mának
“A múltban élni annyi, mint meghalni a jelenben.” – Bill Belichick
Gondolkoztál már azon, hogy mennyi időt töltünk azzal, hogy azon gondolkodunk, mit mondtunk tegnap, vagy mi történt egy hete? Elég sokat, ugye? Ha azon kapjuk magunkat, hogy a múltban élünk, akkor csak az időnket vesztegetjük. Minden pillanat, amit máshol töltünk, mint a MOST-ban, egy elvesztegetett pillanat. Akármeddig is gondolkodunk rajta, nem tudjuk megváltoztatni a megtörtént dolgokat, így hiába élünk a múlt túszaként. Az egyetlen módja a szabadságnak, ha elfogadjuk, aminek ellenállunk, és elengedjük. Ahhoz, hogy kiszabaduljunk a múlt fogságából, építsünk tudatosságot a gondolataink körül. Tegyük fel a kérdést, hogy hol is vagyunk? Még mindig a múlt heti vitán rágódunk, vagy a tavalyi szabadságot éljük újra? Tartsunk szünetet és koncentráljunk a légzésre, hogy visszatérjünk a jelenbe, hiszen a nyugalmat és a békét csak a MOST-ban találhatjuk meg.
Ne szabotáljuk önmagunkat
A legjobb life hack az, hogy ne bízzunk a fejünkben lévő hangban, hiszen ő a tökéletes mesélő. Ez a hang biztonságban akar tartani minket, ez persze szép, de rendkívül hátráltató lehet, amikor változás következik be az életünkben. Ilyenkor mélyen a múltba merülünk, és ez a hang megpróbál meggyőzni arról, hogy nem vagyunk elég jók az új munkához, a kapcsolathoz, bármihez, ami épp újdonságként kerül az életünkbe. Az élet arról szól, hogy megtapasztalunk jót és rosszat egyaránt, ám ha a belső kis hangunkra hallgatnánk, nagy eséllyel ki sem mozdulnánk a házból. Persze lehet, hogy megsérülünk menet közben, de ez mind része az életnek. Álljunk a saját oldalunkra és ne szabotáljuk önmagunkat. Fontos, hogy megértsük, a hang nem az igazi valónk. Határolódjunk el attól, amit mond. Hallgassuk meg, de ne táplálkozzunk a negatívitásból, amit a kis hang súg, csupán integessünk neki mosolyogva és folytassuk a napot!
Mások véleményét jobban értékeljük, mint a sajátunkat
Mindannyiunknak joga van a különböző véleményekhez, de az számít a legjobban, hogy mit gondolunk magunkról. Amikor a saját hitünk és álmaink szerint éljük az életünket, akkor találjuk meg a békét és a boldogságot. Attól, hogy folyamatosan rohanunk, hogy a szüleinknek, a partnerünknek vagy a barátainknak próbálunk megfelelni vagy imponálni, csak rosszul fogjuk magunkat érezni. Fogadjunk el minden véleményt és hagyjuk figyelmen kívül azokat, amelyek nem szolgálják a belső békénket. A magabiztosság kifejlesztése, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt, ami nem szolgál minket, önmagunk megismerésével lép be az életünkbe. Szánjunk minden nap néhány percet arra, hogy magunkra figyelünk és jobban megismerjük önmagunkat. A naplóírás és a meditáció nagyszerű eszközök erre. Amikor az értékeink szerint élünk, könnyebb lesz kiállni önmagunkért.
Elméd a legértékesebb ingatlan
Gondolataink néha jobban össze zavarhatnak, mint a külvilág és hajlamosak vagyunk túlgondolni például egy bizonyos eseményt, vagy egy személlyel való kapcsolatunkat, ilyenkor pedig a gondolkodást rémálomként élhetjük meg. Az elménk egy 5 csillagos ingatlan, ne adjuk ki ingyen másoknak, csak olyan személyeket és eseményeket engedjünk be, akik és amik valóban értékesek. Legtöbbször azon töprengünk, hogy mi történt, mit gondolnak mások, mit fognak tenni, és mit jelenthet valami, ez pedig a lelki békénkbe kerül. A múltbeli tapasztalataink alapján létrehozunk egy bizonyos történetet, ami az őrületbe kergethet minket, holott lehet, hogy olyan távol áll a valóságtól, mint mi a csillagoktól. Lemegyünk a nyúl üregébe, és olyan problémákat találunk ki, amelyek korábban nem is léteztek. Gondoljuk át, hogy mi az, amit túl gondolunk, vajon a legértékesebb emberek és dolgok kategóriájába tartozik ez a dolog? Ha nem, egyszerűen engedjük el, hiszen nincs helye az elménkben. Mindenesetre koncentráljunk a légzésre, és vezessük magunkat vissza a jelenbe minden alkalommal, amikor elveszünk gondolataink útvesztőjében.
Ne álljunk ellen
Lássuk be, a változás állandó kísérőnk. Minden nap minden változik egy kicsit. Mi is, a partnerünk is, a természet is. Minél hamarabb elfogadjuk ezt a tényt, annál jobb. Még ha szeretnénk is mindent úgy hagyni, ahogy van – ez lehetetlen. Ahelyett, hogy küzdenénk ellene, fogadjuk el a változást, és többé nem fog zavarni, hiszen ez az élet része. A változással szembenézni nehéz lehet, de minél inkább elfogadjuk, annál könnyebb lesz megbékélni vele.
Találjuk meg azokat a területeket az életben, amelyek a legfontosabbak és engedjük őket kivirágozni. Úgy érzed elvesztél az úton és egyedül nem találod a nyugalmat, a lelki békét? Keress bizalommal és segítek ledönteni a gátakat és a félelmeidet.