A kapunyitási pánik a bizonytalanság, a stressz és az önismeret elmélyítésének az időszaka, amelyet sok fiatal él át napjainkban, amikor új életszakaszba lépnek. Az átmenetek nyomasztóak lehetnek, így nem ritka, hogy a 20 és 30 év közöttiek közül egyre többen tapasztalnak kapunyitási pánikot. Ilyenkor elbizonytalanodunk, hogy mit is szeretnénk az élettől: megállapodnánk, inkább még utaznánk, ez az a munka, amit életünk végéig szívesen csinálnánk?! Szerencsére vannak módszerek arra, hogyan kezeljük a bizonytalanság ezen időszakát övező intenzív érzelmeket. Ez az időszak olyan lehet, mint egy identitás- és egzisztenciális válság egyetlen nagy zűrzavarba csomagolva. Ki is vagy Te valójában és mit is akarsz ettől a rohanó élettől?!
Vajon van összefüggés a pozitív szemlélet, hangulatunk és az évszakok között?
Az egyik legjobb dolog az, ha segíteni tudok az embereknek abban, hogyan növeljék a pozitív érzelmek mennyiségét az életükben. Nagyon sok kedvező következménye van annak, ha növeljük a pozitív érzelmek mennyiségét, mint például az öröm, a boldogság, a remény és az inspiráció. Az egyik egészséges következmény az, hogy az általunk megélt pozitív érzelmek gyakoriságának és intenzitásának növelése védő hatást fejt ki és energiát ad nekünk az előttünk álló nehéz időkre. De vajon miként képesek az évszakok hatni ránk?
A megbánás gyakori érzés, amelynek negatív és pozitív hatásai egyaránt vannak. Az általános jólét szempontjából kulcsfontosságú, hogy tudjuk, hogyan lépjünk túl rajta és hogyan tanuljunk belőlük. A megbánás olyan érzés, amely azon az elképzelésen alapul, hogy másképp is cselekedhettünk volna, hogy egy kívánatosabb eredményt érjünk el. A megbánást bűntudat, szégyenérzet és önvád kísérheti és számtalan kérdés visszhangozhat a fejünkben: “Mi lett volna, ha másképp cselekszem? Mi lett volna, ha megragadom azt a lehetőséget? Mi lett volna, ha nem azt mondom, amit mondtam?” A “Mi lett volna ha…” gonosz kisördöge folyamatosan fújja a nótát a fejünkben, ám vissza zárhatjuk apró ketrecébe és a az őrjítő visszhangot a fejünkben megszüntethetjük.
Gyakori kérdés, hogy készen állunk-e a szerelemre, az igazi, tiszta szeretetre, be tudjuk-e fogadni? Sokan félnek ettől a varázslatos érzéstől, mert az esetleges csalódás felett nincs hatalmuk, így érdemes felkészítenünk magunkat a szerelemre, szeretetre. Most három olyan módszert fogok mutatni, amivel felkészíthetjük magunkat a szeretetre és amelyek segítségével a szeretetet beengedhetjük a világunkba. Az egyik legfontosabb dolog, hogy már szeretve vagyunk – hiszen biztosan van néhány olyan ember, aki szeret minket! Elsőként ezt tudatosítsuk magunkban. A szoros, szeretetteljes kapcsolatok kialakítása olyasmi, amivel sokan küzdenek a félelem, a korlátozó hiedelmek és a múltbeli tapasztalatok miatt. Nézzük meg közelebbről, hogyan készüljünk fel a szeretetre!
Mindenkinek van egy álma, amit mindennél jobban szeretne megvalósítani, amitől többnek érzi magát és szenvedélyesen szereti! Gyakran olyan erős ez az álom és az abból fakadó vágy, hogy éjszaka, álmainkban is megjelenik. Ez egy élő, lélegző részünk, ami valamilyen okból kifolyólag csupán egy álom maradt, megvalósítása még várat magára, vagy már teljesen letettünk róla, ám folyamatosan ott motoszkál gondolatainkban egészen amíg meg nem valósítjuk. Márpedig mindent megvalósíthatunk!
Gyerekkorunkban semmi sem volt kényelmesebb, mint kedvenc plüss macink, akinek minden éjjel a fülébe súgtuk, hogy “Jó Éjszakát, Teddi!”, majd szorosan átöleltük és soha, egyetlen pillanatra sem engedtük el. Mindent együtt csináltunk, Ő volt a legjobb barátunk, melegséget, védelmet sugárzott. Míg egyes felnőttek kinövik a plüss maci-fázist és kiskori barátaikat bezárják egy dobozba vagy megválnak tőlük, mások még mindig rajonganak plüssállataikért, függetlenül attól, hogy hány évesek. Felnőttként plüss macival aludni nem is olyan furcsa, mint elsőre gondolnánk. A XXI. században nem ciki ha felnőttként van egy kedves plüss barátunk, aki ott van a magányos estéinken. A legnépszerűbb a gyerekkori plüss maci, amely több felnőtt szobájában lapul meg titokban és figyeli a legszebb álmaikat, mint gondolnánk.
Mégis mitől olyan különleges a plüssmackóval való alvás, és miért nem baj, ha felnőttként is megosztjuk vele az ágyunkat?
Sokan érzünk egyfajta megkönnyebbülést az év végén. Végre vár minket egy tiszta lap, amelynek betűit mi kanyarínthatjuk majd mondatról mondatra. Bár az elmúlt év kihívásokkal teli volt, nem szabad elfelejtenünk mindazt, amit nyertünk vele. Kezdhetjük azzal, hogy tisztelettel adózunk azok előtt a dolgok előtt, amelyekre megtanított minket, és megköszönjük az erőnek, ami végig velünk volt és amely oly sok mindent kihozott belőlünk. Ahogy tehát belelépünk az új évbe, ne felejtsünk el elmélkedni, és 2023-ben is megőrizni a az erőt, a szép emlékeket és azt, amire az előző év megtanított minket.
Csupán egy karnyújtásnyira van tőlünk, ám mégis szüntelen kapálózunk és folyamatosan úgy érezzük, hogy hiába nyújtózkodunk és szaladunk utána, a távolság csak nő. A belső béke ott van előttünk, csak meg kellene ragadnunk, de gyakran vakok vagyunk, elveszünk a sűrű ködben, amit valójában mi magunk okozunk, miközben démonjainkkal küzdünk. Ha olyan könnyen elérhetnénk lelki békénket, mégis mi gátol minket? Ennek több oka is lehet: társadalmi nyomás, oktatás hiánya, egy trauma – vagy akár mindezek egyvelege. Egy kis gyakorlással és tudatossággal kiléphetünk a ködből és élvezhetjük belső békénket. Kezdetnek vetkőzzük le rossz szokásainkat.
“A béke annak az eredménye, hogy átképzed az elmédet arra, hogy az életet úgy dolgozza fel, ahogyan az van, és nem úgy, ahogyan szerinted lennie kellene.” – Wayne W. Dyer
“Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy…” Ezekkel a varázslatos szavakkal kezdődik sok mese, amelyek visszarepítenek minket a gyermekkorunkba és képzeletünk fantasztikus világába. Egy olyan helyre, ahol a hercegek és hercegnők legyőzhetnek minden akadályt, amely keresztezi az útjukat, beleértve az ijesztő és veszélyes sárkányokat is. Emlékszel, milyen boldognak és izgatottnak érezted magad, amikor valaki, akit szerettél, szakított időt arra, hogy felolvasson neked egy mesét? Valószínűleg már régen nem olvastad azt a mesét, mégis, könnyedén, egy szempillantás alatt el tudnád mesélni. Ez tagadhatatlanul bizonyítja, hogy a mesék emlékezetesek, és még sokáig élnek a fejünkben, miután hallottuk vagy olvastuk a klasszikus mondatot: “És mindannyian boldogan éltek, amíg meg nem haltak”.
Az egyik dolog, ami visszatart minket az életben, hogy olyan dolgokat csinálunk, amelyek nem tesznek jót nekünk. De hogyan kezdjünk el olyan dolgokat csinálni, amelyek jót tesznek, örömöt szereznek nekünk? A fájdalom és az öröm egy nagyon egyszerű keretrendszer, amit arra használunk mindennapjainkban, hogy motiváljuk magunkat. Azon az elképzelésen alapul, hogy a fájdalommal vagy az élvezetekkel motiválhatjuk önmagunkat és nincs is felemelőbb érzés, mint motiváltan állni a mindennapokhoz, a hobbinkhoz, a munkához.