Egy kapcsolat kezdetekor jellemzően sok kérdés fut át az agyunkon. Tényleg tetszem neki? Ő is komolyan gondolja velem? Hová vezet ez az egész? Ebben az átmeneti időszakban körülbelül ugyanannyi időt töltünk a kapcsolat elemzésével, mint amennyit részt veszünk benne. Néha félve várjuk, hogy a kis buborékunk vajon mikor fog kipukkadni. Az a buborék, ami akkor vesz körül minket, amikor úgy érezzük, végre sínen van az életünk és jól mennek a dolgok. A boldog pillanatokkal gyakran együtt jár egy nyűgös érzés, az az érzés, hogy egyszer talán minden összeomlik. Az a meggyőződés, hogy az bármelyik pillanatban kipukkadhat, szorongást, félelmet és aggodalmat kelthet. Sokan éreztük már úgy, hogy végre találkoztunk álmaink partnerével, de aztán rettegve járkáltunk, mert úgy éreztük, hogy az új szerelmünk túl tökéletes, túl könnyen mennek a dolgok. Ez annak a jele, hogy egyfajta ijesztő érzelmi bizonytalanságból épült buborék vette át az uralmat felettünk, ami megakadályozza, hogy felhőtlenül élvezzük azt, amink van. De mit tehetünk ellene? Tovább
Ki ne szeretné a happy endet? A pillanatot, amikor minden gondot magunk mögött hagyunk. Két ember egymásra talál, vagy végre megadják magukat egymásnak. Leülünk a képernyők elé, hogy kínos pillanatokat és történeteket nézzünk emberekről, akik addig veszekednek, amíg rá nem jönnek, hogy szeretik egymást. Visszatartjuk a lélegzetünket, amikor a párok végre egymás karjaiba rohannak. A tenyerünk izzad, a légzésünk megváltozik, és a szívünk erősebben ver. Ezek a reakciók fizikailag is belemerítenek minket a szeretet varázsába. Kevés kielégítőbb dolog van a világon, mint a “boldogan éltek, míg meg nem haltak” várakozás, és a “boldogságban” való bizakodás. Tudjuk, hogy az élet nem egy tündérmese, de mindannyiunknak szüksége van a szerelemre, és az igazság az, hogy a szerelem egyfajta elvont fogalom. A romantikus történetek segítenek megismerni annak különböző formáit. A filmek fiktív szereplői olyan támpontokat adnak, amelyek segíthetnek a szerelemmel kapcsolatos fontos kérdésekben. Tovább
Szinglinek lenni nem mindig sétagalopp – különösen akkor, amikor a filmek és a tévéműsorok azt a koncepciót látszanak erőltetni, hogy addig nem vagyunk igazán “teljesek”, amíg nem találtuk meg a másik felünket. Az emberek szingli életét gyakran úgy ábrázolják, mint egyfajta purgatóriumot, amit kénytelenek elviselni, amíg meg nem találják a lelki társukat és a kívülállók gyakran boldogtalannak tartják őket. Amikor egyedül vagyunk, úgy tűnhet, mintha az egész világ szerelmes lenne a szerelembe és körülöttünk mindenki megszállottan azon agyalna, hogy miért nem vagyunk kapcsolatban. Még ha úgy is érezzük, hogy összeomlott a világ, fontos, hogy tudjuk, szinglinek lenni nem a világ vége. Valójában ez a legjobb alkalom arra, hogy a dolgokat új perspektívába helyezzük, vigyázzunk magunkra és meghatározzuk, mit is akarunk valójában egy kapcsolattól. Tovább
A mumus az ágy alatt rejtőzik. Rossz jegyet kaptunk egy fontos vizsgán. Véletlenül átaludtuk az ébresztőt, és elkéstünk a munkahelyedünkről. Függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk, mindannyian átélünk egy nagyon fontos egyetemes érzelmet: a félelmet. A félelem fontos része az emberi tapasztalatnak és a történelemnek, mivel gyakran a túlélés eszköze, amely segít óvatosan megközelíteni az új helyzeteket, például a bizonytalanságot vagy a fenyegetést és elkerülni azokat, ha fizikai vagy érzelmi sérülést okoznának. Mindannyiunknak vannak mumusai, csak már nem feltétlen az ágy alatt rejtőznek. De mi is a félelem, mikor inkább káros, mint hasznos, és mit tehetünk ellene? Mi az oka annak, hogy félünk valamitől? Miért félünk a bogaraktól vagy az éjszaka történő dolgoktól? Miért taszít a szorongás birodalmába egy prezentáció gondolata? A félelem akkor jelentkezik, amikor olyasmivel találkozunk, amit nem értünk vagy nem tudunk irányítani, vagy amiről azt gondoljuk, hogy ártani fog nekünk. Tovább
Sokaknak van kiskedvence. Ember és állat között olyan kapcsolat alakulhat ki, ami az átlagosnál szorosabb, ami emberek között akár sosem alakul ki, ám a mai világban sajnos még mindig nem elég empatikus a társadalom ahhoz, hogy megértse, egy kisállat elvesztése épp olyan fájdalmas lehet, mint egy közeli hozzátartozó halála. Sokan erre a mondatra felhördülnek, hogy ne keverjük össze a kettőt, hiszen “az csak egy cica, vagy kutya, csupán egy állat”. Ám ez nem így van. Gondoljunk bele, hogy a négylábú legjobb barátunkkal növünk fel. Vele osztunk meg mindent, ő jelképezi az életében az állandóságot, végigkísér minket a felnőtté váláson, a legnagyobb csalódásainkon és sikereinken, aztán egyszer csak elveszítjük a horgonyt, ami a legnehezebb időkben a földön tartott minket. Sok kiskedvenc 1-2 évtizedig is velünk van, miért ne lehetne éppoly fájdalmas az elvesztésük szoros kapcsolat esetén, mint egy embertársunké?!
A kapunyitási pánik a bizonytalanság, a stressz és az önismeret elmélyítésének az időszaka, amelyet sok fiatal él át napjainkban, amikor új életszakaszba lépnek. Az átmenetek nyomasztóak lehetnek, így nem ritka, hogy a 20 és 30 év közöttiek közül egyre többen tapasztalnak kapunyitási pánikot. Ilyenkor elbizonytalanodunk, hogy mit is szeretnénk az élettől: megállapodnánk, inkább még utaznánk, ez az a munka, amit életünk végéig szívesen csinálnánk?! Szerencsére vannak módszerek arra, hogyan kezeljük a bizonytalanság ezen időszakát övező intenzív érzelmeket. Ez az időszak olyan lehet, mint egy identitás- és egzisztenciális válság egyetlen nagy zűrzavarba csomagolva. Ki is vagy Te valójában és mit is akarsz ettől a rohanó élettől?!
Vajon van összefüggés a pozitív szemlélet, hangulatunk és az évszakok között?
Az egyik legjobb dolog az, ha segíteni tudok az embereknek abban, hogyan növeljék a pozitív érzelmek mennyiségét az életükben. Nagyon sok kedvező következménye van annak, ha növeljük a pozitív érzelmek mennyiségét, mint például az öröm, a boldogság, a remény és az inspiráció. Az egyik egészséges következmény az, hogy az általunk megélt pozitív érzelmek gyakoriságának és intenzitásának növelése védő hatást fejt ki és energiát ad nekünk az előttünk álló nehéz időkre. De vajon miként képesek az évszakok hatni ránk?
A megbánás gyakori érzés, amelynek negatív és pozitív hatásai egyaránt vannak. Az általános jólét szempontjából kulcsfontosságú, hogy tudjuk, hogyan lépjünk túl rajta és hogyan tanuljunk belőlük. A megbánás olyan érzés, amely azon az elképzelésen alapul, hogy másképp is cselekedhettünk volna, hogy egy kívánatosabb eredményt érjünk el. A megbánást bűntudat, szégyenérzet és önvád kísérheti és számtalan kérdés visszhangozhat a fejünkben: “Mi lett volna, ha másképp cselekszem? Mi lett volna, ha megragadom azt a lehetőséget? Mi lett volna, ha nem azt mondom, amit mondtam?” A “Mi lett volna ha…” gonosz kisördöge folyamatosan fújja a nótát a fejünkben, ám vissza zárhatjuk apró ketrecébe és a az őrjítő visszhangot a fejünkben megszüntethetjük.
Gyakori kérdés, hogy készen állunk-e a szerelemre, az igazi, tiszta szeretetre, be tudjuk-e fogadni? Sokan félnek ettől a varázslatos érzéstől, mert az esetleges csalódás felett nincs hatalmuk, így érdemes felkészítenünk magunkat a szerelemre, szeretetre. Most három olyan módszert fogok mutatni, amivel felkészíthetjük magunkat a szeretetre és amelyek segítségével a szeretetet beengedhetjük a világunkba. Az egyik legfontosabb dolog, hogy már szeretve vagyunk – hiszen biztosan van néhány olyan ember, aki szeret minket! Elsőként ezt tudatosítsuk magunkban. A szoros, szeretetteljes kapcsolatok kialakítása olyasmi, amivel sokan küzdenek a félelem, a korlátozó hiedelmek és a múltbeli tapasztalatok miatt. Nézzük meg közelebbről, hogyan készüljünk fel a szeretetre!
Mindenkinek van egy álma, amit mindennél jobban szeretne megvalósítani, amitől többnek érzi magát és szenvedélyesen szereti! Gyakran olyan erős ez az álom és az abból fakadó vágy, hogy éjszaka, álmainkban is megjelenik. Ez egy élő, lélegző részünk, ami valamilyen okból kifolyólag csupán egy álom maradt, megvalósítása még várat magára, vagy már teljesen letettünk róla, ám folyamatosan ott motoszkál gondolatainkban egészen amíg meg nem valósítjuk. Márpedig mindent megvalósíthatunk!
