Gyakori kérdés, hogy készen állunk-e a szerelemre, az igazi, tiszta szeretetre, be tudjuk-e fogadni? Sokan félnek ettől a varázslatos érzéstől, mert az esetleges csalódás felett nincs hatalmuk, így érdemes felkészítenünk magunkat a szerelemre, szeretetre. Most három olyan módszert fogok mutatni, amivel felkészíthetjük magunkat a szeretetre és amelyek segítségével a szeretetet beengedhetjük a világunkba. Az egyik legfontosabb dolog, hogy már szeretve vagyunk – hiszen biztosan van néhány olyan ember, aki szeret minket! Elsőként ezt tudatosítsuk magunkban. A szoros, szeretetteljes kapcsolatok kialakítása olyasmi, amivel sokan küzdenek a félelem, a korlátozó hiedelmek és a múltbeli tapasztalatok miatt. Nézzük meg közelebbről, hogyan készüljünk fel a szeretetre!

Első lépés: Legyél őrülten szerelmes magadba

Itt most nem csak a felszíni szerelemről beszélünk; a legjobb, ha mélyen, őrülten, szenvedélyesen szeretünk bele saját magunkba. Na persze nem az a cél, hogy elszálljunk magunktól és az egónk ne férjen be a házba, hanem az, hogy szeressük magunkat a hibáinkkal együtt. Máskülönben hogyan várhatjuk el, hogy valaki őrülten belénk szeressen, ha saját magunkat sem tudjuk szeretni? Amikor szeretjük magunkat, megmutatjuk másoknak, hogyan szeressenek minket! Azt vonzzuk magunkhoz, amiről úgy érezzük, hogy megérdemeljük. Amikor természetesnek vesszük magunkat, és megvárjuk, amíg mindenki másról gondoskodnak, mielőtt a saját igényeinket kielégítenénk, azt üzenjük a világnak, hogy nekünk megfelel, ha azt kapjuk, ami megmarad, miután mindenki mást kiszolgáltak. Tudatnunk kell a világgal (és önmagunkkal), hogy teljesek vagyunk egyedül is. A cél, hogy ha mi vagyunk a torta, a partnerünk legyen a hab a tetején.

Második lépés: Tisztázd a korlátozó hiedelmeidet!

Ez nagy dolog és MINDEN típusú szeretetnél fontos: a romantikus szerelemnél és a barátságoknál is. Sokan védekező üzemmódban élünk, falakat emelünk, hogy ne bántsanak meg, bezárkózunk a szívünkbe, mert a múltban elárult egy fontos személy. Azt mondogatjuk magunknak, hogy a kapcsolatok veszélyesek, ezért jobb, ha óvatosak vagyunk! Jobb, ha nem bízunk meg senkiben, különben megégetjük magunkat és “bizalmi problémákat” diagnosztizálunk magunknál. Pedig ez nem diagnózis; ez egy választás. Amikor azt fogalmazzuk meg magunkkal kapcsolatban, hogy bizalmi problémáink vannak, akkor elzárkózunk a szeretettől. Lehet, hogy tudat alatt korlátokba ütközünk és félünk, hogy elveszítjük a függetlenségünket, félresiklik a karrierünk, vagy nem leszünk olyan jó szülők, ha a szerelmet helyezzük előtérbe. Talán azt gondoljuk, hogy a szerelem elvonja a figyelmünket a többi kötelezettségünkről és felelősségünkről… Vajon tényleg így van? Miért ne gondolhatnánk arra, hogy a szerelem több örömet hozhat az életünkbe, ami megkönnyíti és élvezetesebbé teszi a karrierünket a szülőségnüket, a mindennapjainkat? Amikor a karrierünkben sikereket érünk el, nem lenne nagyszerű, ha megoszthatnánk a partnerünkkel vagy a legjobb barátunkkal? Nem lenne jó, ha gyermekünk sporteseményeire vagy koncertjeire olyasvalakivel járhatnánk, akit szeretünk, aki osztozhat a gyermekünk iránt érzett szeretetben és büszkeségben? Amíg nem változtatunk azon, ahogyan azt hisszük, hogy a szerelem hatással lesz az életünkre, addig úgy tűnhet, hogy a szerelem elvonja a figyelmet életünk más fontos részeiről. Nem a múltban élünk, és nem ugyanazok vagyunk, aki öt vagy tíz évvel ezelőtt, így ami azzal a személlyel történt, annak nem kell megtörténnie jelenlegi énünkkel. Ne feledjük, ha már őrülten szerelmesek vagyunk magunkba, akkor elengedhetjük ezeket a korlátozó hiedelmeket, és tisztelhetjük azt, akik ma vagyunk, tudva, hogy megérdemeljük a gyönyörű, szenvedélyes, tiszta szeretetet.

Harmadik lépés: Tegyünk konkrét lépéseket

Egész nap beszélhetünk erről, ám amíg nem teszünk lépéseket, addig semmi sem fog történni. Persze ez ijesztő lehet. Vállalni a kockázatot, hogy beengedünk valakit a szívünkbe, tényleg ijesztő. De vajon annyira ijesztő, mint a szívünket örökre pajzsokkal védeni és soha nem megosztani az élet örömét senkivel? Lehet, hogy a múltban megbántottak minket; mindenkit bántottak már meg, de nem védjük meg azzal a szívünket, ha falakat húzunk. A szív arra is lett tervezve, hogy szeressen, és amikor nem cselekszünk, akkor a saját szívünket törjük össze. Ha már megtettük az első és a második lépést, akkor készen állunk a harmadikra. Megérdemeljük azt a fajta szeretetet, amelytől úgy érezzük, hogy élünk!

Hogyan kezdjünk neki?

Gondoljunk három olyan dologra, amit a következő hónapban megtehetünk, hogy a szeretet irányába mozdítsuk el magunkat. Ez talán azt jelenti, hogy részt veszünk egy tanfolyamon, ahol új, hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatunk vagy akár csak sétálunk a kutyánkkal a helyi parkban, ahol más emberek is összegyűlnek. Bármilyen lépést is teszünk, gratuláljunk magunknak! A cselekvés nehéz lehet, de szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk azt a szeretetet, amelyet oly gazdagon megérdemlünk. Ahhoz, hogy magunkhoz vonzzuk a szeretetet, amire vágyunk és amit megérdemlünk, fel kell készülnünk a szeretetre. Ha ezt a három lépést végig visszük, akkor olyan sok szeretetet fogunk érezni, hogy szinte lehetetlen, hogy ne vonzzuk magunkhoz. Minden a gondolkodásmódoddal kezdődik. El kell döntenünk, hogy mit akarunk és mit nem a barátságokban és a párkapcsolatokban, majd azt kell modelleznünk, hogyan szeretjük önmagunkat. Ez fog megtanítani másokat is arra, hogyan szeressenek minket.

Gondoljuk át, hogyan fogunk változtatni azon, ahogyan magunkat szeretjük! Milyen korlátozó hiedelmek tartanak vissza minket a szeretettel kapcsolatban, és hogyan tudjuk megváltoztatni a gondolkodásmódunkat, hogy legyőzzük ezeket a hiedelmeket? Milyen három lépést fogunk tenni ebben a hónapban, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, hogy megtaláljuk a szerelmet, a mély szeretetet ami gazdagítja az életedet?