Ki ne szeretné a happy endet? A pillanatot, amikor minden gondot magunk mögött hagyunk. Két ember egymásra talál, vagy végre megadják magukat egymásnak. Leülünk a képernyők elé, hogy kínos pillanatokat és történeteket nézzünk emberekről, akik addig veszekednek, amíg rá nem jönnek, hogy szeretik egymást. Visszatartjuk a lélegzetünket, amikor a párok végre egymás karjaiba rohannak. A tenyerünk izzad, a légzésünk megváltozik, és a szívünk erősebben ver. Ezek a reakciók fizikailag is belemerítenek minket a szeretet varázsába. Kevés kielégítőbb dolog van a világon, mint a “boldogan éltek, míg meg nem haltak” várakozás, és a “boldogságban” való bizakodás. Tudjuk, hogy az élet nem egy tündérmese, de mindannyiunknak szüksége van a szerelemre, és az igazság az, hogy a szerelem egyfajta elvont fogalom. A romantikus történetek segítenek megismerni annak különböző formáit. A filmek fiktív szereplői olyan támpontokat adnak, amelyek segíthetnek a szerelemmel kapcsolatos fontos kérdésekben.

Megfilmesítve, megfoghatatlanul

Kétségtelen, hogy a romantikus filmek megtanítanak minket néhány dologra a szerelemről. Fiatal felnőttként vagy gyerekként hivatkozási alapként használjuk őket a szerelem kifejezésére, olyan médiumként, amely virágos sorokkal szolgál a szürke hétköznapokban, amikor a szerelmet várjuk. Nem számít, mennyire tagadjuk, de valamikor biztosan volt olyan film vagy egy bizonyos jelenet, amely annyira tökéletesnek hatott, hogy azt kívántuk, bárcsak hasonló élményben lenne részünk. Ez normális, hiszen mindannyian elgondolkodunk és különböző forgatókönyveket futtatunk gondolatban és megpróbáljuk eljátszani őket a fejünkben a saját életünkre formálva. Különböző válaszokhoz vezethet bennünket, ha végiggondoljuk a romantikus filmek szerepét abban, hogyan befolyásolják a szerelemről alkotott képünket. Az emberek évszázadok óta próbálják filozófiailag úgy megfesteni a szerelmet, hogy az kompromisszumot kössön egy univerzális definícióval. Az emberek viszont nem ezen jelentések alapján kódolják és magyarázzák a szerelmet, hanem abból, amit megfigyelnek és tanulnak róla különböző modellekből, mint például a romantikus filmek. Mindannyiunknak szüksége van a szerelemre, hiszen életünk fontos részét képezi. Van, amikor a romantikus filmek megtanítják a szükséges leckét a reményről, a hitről és a bizalomról, de van, amikor irreális elvárásokat és mérgező viselkedésformák dicsőítését hagyják bennünk. Vannak esetek, amikor azt gondoltuk vagy mondtuk, hogy ez teljesen valótlan, és ilyen dolgok nem is léteznek. Mindezek a dolgok erősen cukormázasnak tűnnek, egyesek számára pedig valami olyasminek, ami nem mindig egyezik meg az általuk kialakított felfogással. 

Tündérmese szélesvásznon

Mindannyiunknak eszébe juthatott már a “szerelem első látásra” gondolata. A szerelem a legváratlanabb pillanatban csaphat le ránk és nagyszerűnek és többnek kell lennie, mint az élet. De van ennek értelme a való élet tükrében? A romantikus filmek egy kicsit fiktívvé tehetik a felfogásunkat, mert a szerelmet minden szinten romantikussá teszik és tökéletesnek ábrázolják. Emellett bizonyos mércéket állítunk fel, amikor a való életben találunk valakit, mivel tudatosan vagy sem, de utalásokat veszünk az ilyen történetekből. A filmekben minden tökéletes, de a való életben ez nem így van. A fiktív karakterek és életük alapján kialakított szabványok megnehezíthetik, hogy a filmvásznon olyan személyt lássunk, aki megfelel a valóságnak. Mi van akkor, ha ezek a normák nem is olyanok, mint amilyeneket valóban szeretünk? Az emberek nagyon nehezen találhatják meg a tökéletes társat, ha ezek a normák téves elképzelések alapján jönnek létre.

Olyan történetekkel kell élnünk, amelyek segítenek megbirkózni a kemény valósággal. Az idealizmusnak is van szerepe – meggyőzhet minket arról, hogy bármennyire is unalmasnak vagy kevésnek érezzük magunkat, van valaki odakint számunkra. És tényleg van! A szomorú filmek azt is lehetővé teszik, hogy szembesüljünk az érzésekkel – például a veszteség, a megtört szív és a kudarc körüli érzésekkel. Ezek a filmek inspirálóak is lehetnek – megnézve, hogyan kezelik mások a szomorúságot, megtanulhatjuk, hogyan kezeljük mi is és hogyan tartsunk ki a nehézségek közepette. Segítenek elhinni, hogy minden nehéz időszakot egy boldog életszakasz követ. Tehát, még ha soha nem is volt “levesz a lábadról” szerelmi élményünk, egy szerelemről szóló történet hallatán valószínűleg felidéződhet bennünk valamilyen szép emlék, jó érzés. Ez lehet egy gyerekkori barát, egy régi szerelem, egy különleges pillanat, amely megváltoztatott valamit az életünkben, vagy a jelenlegi boldogságunk jövőre kivetített képét vetítheti a szemünk elé. Összességében pozitív érzéseket fog kiváltani, és javítani fogja az általános közérzetünket.

Gondoltál már arra, hogy miért van szükségünk a szerelemre? Miért van bennünk a vágy, hogy szeretve legyünk? Mindannyiunknak szüksége van a szeretetre, és mindannyiunknak más-más igényei és szükségletei vannak, de fontos, hogy feltegyük magunknak a kérdést, hogy miért van szükségünk a szeretetre? Azért, mert magányosak vagyunk, vagy azért, mert körülöttünk együtt vannak az emberek, egyáltalán szükségünk van rá? Sokak szerint a szerelem újra egésszé tesz minket és azért szeretünk, hogy teljessé váljunk. Más filozófiai elméletek szerint a szerelem menekülés a magányunkból, vagy éppen a szerelem csupán  “félrevezető szenvedés”. Ám ezeknél sokkal több, hiszen egyedül is lehetünk egészek, viszont a szerelem lehetővé teszi, hogy túl mutassunk önmagunkon. A szerelem az egyik legintezívebb érzés az életben, amely értelmet adhat mindennek. Sokak világában ez a legjobb emberi dolog, de persze mindenkinek más a saját valósága a szerelemmel kapcsolatban. Mindannyiunknak különböző ideológiái és koncepciói vannak. Az, hogy mikor és hogyan alkalmazzuk ezeket a dolgokat az életünkben, pozitív vagy negatív módon segíthet bennünket. Ugyanez a helyzet a romantikus filmekkel is. Élvezzük őket, jól érezzük magunkat, de jobb, ha tudjuk, hogy olyan hatást hagyhatnak bennünk, amiknek talán nem is vagyunk tudatában. Fontos, hogy ne feledjük, milyen értéket tulajdonítottunk a szerelem eszméjének. Ez elgondolkodtathat bennünket és összefüggésbe hozhatja a tapasztalatainkat, majd képet alkothatunk a szükségleteinkről és igényeinkről.