A félelem pszichológiája

A mumus az ágy alatt rejtőzik. Rossz jegyet kaptunk egy fontos vizsgán. Véletlenül átaludtuk az ébresztőt, és elkéstünk a munkahelyedünkről. Függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk, mindannyian átélünk egy nagyon fontos egyetemes érzelmet: a félelmet. A félelem fontos része az emberi tapasztalatnak és a történelemnek, mivel gyakran a túlélés eszköze, amely segít óvatosan megközelíteni az új helyzeteket, például a bizonytalanságot vagy a fenyegetést és elkerülni azokat, ha fizikai vagy érzelmi sérülést okoznának. Mindannyiunknak vannak mumusai, csak már nem feltétlen az ágy alatt rejtőznek. De mi is a félelem, mikor inkább káros, mint hasznos, és mit tehetünk ellene? Mi az oka annak, hogy félünk valamitől? Miért félünk a bogaraktól vagy az éjszaka történő dolgoktól? Miért taszít a szorongás birodalmába egy prezentáció gondolata? A félelem akkor jelentkezik, amikor olyasmivel találkozunk, amit nem értünk vagy nem tudunk irányítani, vagy amiről azt gondoljuk, hogy ártani fog nekünk.

A félelem gyökere

A félelmek szinte bármivel összefügghetnek. Általában arra vagyunk kódolva, hogy féljünk azoktól a dolgoktól, amelyekről azt mondják, hogy negatívak, mint például a horrorfilmek, amelyek megijesztenek és rémületet keltenek bennünk. Legyenek ezek a dolgok emberek, helyek vagy konkrét tárgyak, ezek a hiedelmek és félelmek idővel belénk ivódnak. Ahhoz, hogy legyőzzük ezeket, fel kell ismernünk viselkedésbeli hatásaikat és bátorságot kell találnunk ahhoz, hogy biztonságos környezetben szembenézzünk velük. Vannak olyan félelmek, amelyek akkor alakulnak ki, amikor a múltban valami negatív dolog történik, ami szorongásos zavarokhoz vezethet és ami miatt elkerülhetjük a jövőben a hasonló helyzeteket, mivel félünk, hogy újra megtörténik. Ez egy irracionális reakció valamire, mert az agyunk arra késztet minket, hogy azt gondoljuk, hogy a hasonló körülmények ugyanahhoz a kimenetelhez vezetnek. Képzeljük el például, hogy gyermekkorunkban megharapott egy kutya. Egy ilyen esemény után még ha a legboldogabb, legkedvesebb kutya odajön hozzánk, anélkül, hogy szándékában állna megharapni, akkor is negatívan reagálhatunk a múltbeli tapasztalatok miatt. Egyetlen rossz élmény miatt eljuthatunk odáig, hogy teljesen elkerüljük a kutyákat. Ha ez a helyzet, lehet, hogy még mindig ezt a múltbeli félelmet éljük át, mint például a poszttraumás stressz szindrómában.

A félelem hatása testünkre és lelkünkre

A félelem egy primitív érzelem, amely bennünk, emberekben él, és arra szolgál, hogy jelezze nekünk a körülöttünk lévő veszélyt. Ez két különböző típusú reakció miatt valósul meg: egy biokémiai és egy érzelmi reakció miatt.

A biokémiai reakciók fizikailag is érezhetőek, például megnövekedett pulzusszám, vérnyomás, izzadás és magasabb adrenalinszint, ami fizikai reakciókhoz vezet. Ilyenkor a teste harcra, vagy menekülésre készül. Ez egy olyan automatikus válaszreakció, amely létfontosságú a túléléshez és még olyan helyzetekben is tapasztalhatjuk ezt, amelyek fizikailag nem veszélyesek. Például izzadságban törhetünk ki, és érezhetjük, hogy felgyorsul a szívverésünk, amikor iskolai előadást tartunk vagy egy félelmetes helyzettel nézünk szembe.

Az érzelmi reakció a félelemre adott személyre szabott válasz, ami hozzájárulhat a szorongásos zavar kialakulásához. Vannak, akik aktívan keresik ezt a félelmet, míg mások mindenáron elkerülik. A teljes spektrumban vannak lágyabb reakciók is, így akár a félelmet pozitív vagy negatív élményként is érezhetjük. Ezt az érzelmi reakciót negatív gondolatok kísérhetik, amelyek vagy felerősítik a félelmet, vagy segítenek megbirkózni vele, attól függően, hogyan kezeljük az érzelmeinket.

Hogyan győzzük le a félelmeinket

Bár egyes félelmekkel való szembenézésnek felügyelt élménynek kell lennie, vannak olyan dolgok, amelyeket otthon is megtehetsz, ha valamitől enyhe félelmünk van. Íme néhány hasznos tipp, amelyek segítségével sikeresen szembenézhetünk a félelmeinkkel, és minimalizálhatjuk azokat!

Keressük meg a félelem gyökerét: Amikor a félelem szokássá válik, gyakran elfelejtjük, hogy miért kezdtünk el először félni valamitől. Honnan ered a félelmünk? Mi volt az első helyzet, ami a félelem körforgásához vezetett? Ha például valaki várandós, miért fél a szüléstől? Ha megértjük a félelmünk gyökerét, további betekintést nyerhetünk az érvelésünkbe, és segíthetünk azonosítani néhány olyan módot, amellyel elkezdhetünk szembenézni ezekkel a félelemreakciókkal és hatástalanítani őket. Gondoljunk mindarra, amitől félünk az életben. Legyenek azok bogarak, kígyók, vagy akár olyan hétköznapi dolgok, mint a telefonbeszélgetés. Tegyük fel, hogy olyan helyzetbe kerülünk, ahol szembe kell néznünk ezen félelmek valamelyikével, például egy új munkát kapunk, de ez telefonbeszélgetéssel jár. Lehet, hogy kezdetben félelmet élünk át közben, de idővel rájövünk, hogy a helyzet nem jelent semmilyen kockázatot, helyette minden alkalommal pozitív élményekkel találkozunk, ez pedig csökkentheti a félelem reakciót, így legyőzhetjük a félelmeinket.

Kihívások önmagunk felé: Elkezdhetünk szembenézni a félelmeinkkel úgy, hogy beépítjük őket a mindennapi életünkbe. Bármelyik nap vagy héten elkezdhetjük leküzdeni a félelmet olyan apró lépésekkel, amelyek arra kényszerítenek, hogy szembenézzünk vele. Mérjük a fejlődésünket menet közben és meg fogunk lepődni, hogy mennyi mindent elérhetünk!

Tanuljunk relaxációs technikákat: Ha van valami, ami segíthet megbirkózni a félelemmel, az a relaxáció. Szánjunk egy kis időt a napból arra, hogy megtanuljunk olyan értékes technikákat, mint a meditáció, a mély légzés vagy a figyelemelterelő gyakorlatok, amelyeket akkor tudunk használni, amikor a félelem kezd nyomasztóvá válni.

A félelem természetes reakció, de egyes félelmek idővel, vagy traumatikus élmények után fóbiává alakulhatnak. Ha nehezen tudod leküzdeni a félelmedet, érdemes szakértői segítséget kérni!