Egy kapcsolat kezdetekor jellemzően sok kérdés fut át az agyunkon. Tényleg tetszem neki? Ő is komolyan gondolja velem? Hová vezet ez az egész? Ebben az átmeneti időszakban körülbelül ugyanannyi időt töltünk a kapcsolat elemzésével, mint amennyit részt veszünk benne. Néha félve várjuk, hogy a kis buborékunk vajon mikor fog kipukkadni. Az a buborék, ami akkor vesz körül minket, amikor úgy érezzük, végre sínen van az életünk és jól mennek a dolgok. A boldog pillanatokkal gyakran együtt jár egy nyűgös érzés, az az érzés, hogy egyszer talán minden összeomlik. Az a meggyőződés, hogy az bármelyik pillanatban kipukkadhat, szorongást, félelmet és aggodalmat kelthet. Sokan éreztük már úgy, hogy végre találkoztunk álmaink partnerével, de aztán rettegve járkáltunk, mert úgy éreztük, hogy az új szerelmünk túl tökéletes, túl könnyen mennek a dolgok. Ez annak a jele, hogy egyfajta ijesztő érzelmi bizonytalanságból épült buborék vette át az uralmat felettünk, ami megakadályozza, hogy felhőtlenül élvezzük azt, amink van. De mit tehetünk ellene?

Mindenkinek az életében vannak nehéz időszakok, de az, ha egy buborékba búrkolódzunk, hogy megóvjuk magunkat attól, ami talán lesz, nem lesz jobb, ez nem készít fel minket az ilyen időszakokra, csupán a pillanat szépségeit veszi el. Lehet, hogy visszatekintve azt mondjuk: “Ó, tudtam, szerencsétlen vagyok!”, vagy “Ennek a kapcsolatnak úgyse volt jövője…!”, de a buborék nem segít, nem véd meg minket semmitől, csak stresszt okoz. Időről időre történhetnek szörnyű dolgok, de ez a szorongó gondolkodásmód nem tartja távol őket. A jövőre vonatkozó, végzetes forgatókönyv megalkotása az elménkben és az attól való rettegés nem védi meg a mostani boldog állapotunkat. Csak azért, mert valami csodálatos történik az életünkben, nem jelenti azt, hogy azt valami szörnyűségnek kell követnie. Ez egy olyan szakasz, amiért hálásak lehetünk. Szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy lesznek olyan időszakok, amikor egészségben, kapcsolatban és boldogságban élünk anélkül, hogy az út végén “visszavágást” várnánk. A legjobb, amit tehetünk, amikor jól mennek a dolgok, hogy tudatában vagyunk annak, amink van, és élvezzük azt. Mivel az üzeneteinktől kezdve a legmélyebb szerelmi vallomásainkig mindent hajlamosak vagyunk elemezni, könnyen eltérülhetünk attól az egyszerű gondolattól, hogy mit érzünk és mit akarunk. Csábító azt mondani, hogy “csak hallgass a szívedre”, de amikor egy kapcsolat elejéről van szó, az elménk is fontos szerepet játszik. Egy kapcsolat kezdete örömteli, stresszmentes élmény lehet, ha megtanulunk ráhangolódni arra, ami fontos, és kikapcsoljuk a minket félrevezető, bizonytalan és kritikus gondolatokat. Ezt szem előtt tartva, íme néhány tipp, hogyan lehet tudatosan haladni egy új kapcsolatban!

Ne féljünk sebezhetőnek lenni

Egy kapcsolat kezdetekor könnyű buborékba bújni a védelmünk reményében, gondolván, hogy így nem fogunk megsérülni. Eleinte ijesztő lehet arra gondolni, hogy megnyíljunk valaki előtt, vagy hogy hagyjuk, hogy valaki igazán megismerjen minket egy intimebb szinten. Félelmek természetesen felmerülnek, ahogyan a múltbéli sérelmek fájdalma is. Ezeket az érzelmeket szorongás vagy a fékezés ösztönének formájában élhetjük meg.  Az is előfordulhat, hogy elhúzódunk valakitől, mielőtt túl közel kerülnénk hozzá. A legjobb, amit tehetünk, hogy tudatában vagyunk ezeknek a reakcióknak. Vegyük észre, amikor felbukkannak, de álljunk szilárdan az elhatározásunk mellett, hogy nyitottak maradunk, és  legyünk tudatában, hogy sebezhetőek vagyunk azzal szemben, ami ezután történhet. Egyszerűen csak engedjük, hogy a maguk medrében történjenek a dolgok.

Kerüljük a játszmázást

Túlságosan is könnyű részt venni a játszmázás elterjedt, társadalmilag elfogadott formáiban, amelyek behatoltak a randizás világába. Ezeknek a játékoknak általában olyan szabályai vannak, mint például: “Ne válaszolj az sms-ére rögtön. Ne hagyd, hogy azt higgye, kétségbeesett vagy” vagy “Ne hívd fel legalább három napig. Hadd higgye azt, hogy más is érdeklődik irántad”. Sajnos ezek a játékok gyakran zűrzavarhoz, félreértésekhez és fokozott bizonytalansághoz vezetnek. Arra késztetnek, hogy eltérjünk a közvetlen és őszinte kommunikációtól, amit egy kapcsolat kezdete magában kellene, hogy foglaljon. A legjobb, ha több időt töltünk azzal, hogy azon gondolkodunk, hogyan fejezzük ki őszintén, kik vagyunk és hogyan érzünk.

Ne hallgassunk a belső kritikusunkra

Egy kapcsolat kezdetekor gyakori, hogy mindenféle kritikus belső hangot hallunk. A kritikus belső hang egy önpusztító gondolatmenetet képvisel, amely táplálja a bizonytalanságunkat és sérti az önbecsülésünket. Hajlamosak vagyunk sokat hallgatni erre a “hangra”, amikor elkezdünk randizni valakivel. Olyan gondolataink lehetnek magunk felé, mint: “Nem hiszem el, hogy ezt mondtad. Úgy beszélsz, mint egy idióta!” vagy “Nem is kedvel téged. Csak az idődet vesztegeted”. Ezek a gondolatok arra késztetnek minket, hogy megkérdőjelezzük magunkat és azokat az embereket, akikhez vonzódunk. Ha szembeszállunk ezzel a kritikusunkkal és esélyt adunk magunknak és a párunknak, akkor képesek vagyunk felfedezni, hogyan érzünk valójában és mi tesz minket boldoggá. Csak élvezzük a pillanatot és engedjük el a negatív gondolatokat. Ha úgy érezzük, nem tudjuk legyőzni a negatív gondolatok hadát és az önbizalmunk ingatag, érdemes lehet szakértői segítséget kérni!