Az egoizmus nem csupán kapcsolatokat, de önmagunkat is képes tönkretenni. Belülről csírázik kifelé, és ha nagyon elburjánzik, akkor elképesztő pusztításokat tud okozni. Nem csak embertársaink esetében, magunknál is fel kell ismernünk az ego határait! Hogy ne megoldjuk, hanem megelőzzük a problémákat.
Az ego velünk született. Hozzánk tartozik, ez alakít és formál minket. Latinul nem véletlenül jelenti azt, hogy „én”. Ez határoz meg minket, a személyiségünket és határol el a többi embertől. Egyedi és meghatározó szerepet tölt be. A híres osztrák pszichiáter, Sigmund Freud is rengeteget értekezett az egóról, sőt annak részeiről is. (Freud három részre osztotta fel: ego, szuperego és id, azaz a tudatalatti.) Viszont ahogy az élet összes többi területein, úgy itt, az egónál is igaz a klasszikus mondás. Minden túlzás káros. Ha valaki nem figyel és nem alakítja, módosítja magában az ego által generált énképét, akkor egoistává válik.
Mi is az az ego?
Freud három részre felosztott paradigmáját alapul véve az egót mutatjuk meg a külvilágnak. A szupergo a belső énünk, amiről vagy senkinek, vagy nagyon keveseknek beszélünk csak. Az id, vagyis a tudatalatti pedig az a terület, amiről fogalmunk sincs. Minden meg nem élt csalódottságot, kihagyott, felőrlő kapcsolatot és tragédiát, traumát ide fojtunk le. Képzeljük el, hogy ez egy lufi, ami minden ilyen elfojtással egyre nagyobb és nagyobb lesz. Ha nem beszéljük ki ezeket magunkból (vagy éljük meg), akkor ez a lufi pukkanni fog.
Az id-be viszont az egón keresztül vezet az út. Mivel ezt mutatjuk a külvilág felé, ez formál túlnyomórészt minket. Közvetítőként tevékenykedik köztünk és a társadalmi / fizikai környezetünk között. Viszont meg kell jegyeznünk, hogy az ego nem feltétlenül rossz. Sőt egyáltalán nem rossz! Senki nem születik egoistának, hanem azzá válik, ha nem tart mértéket, nem figyel a jelekre. Ahogy több másik emberi jellem, ez is a meg nem értettségből, a csalódottságból vagy éppen a negatív környezetből adódik.
Hogyan hat ránk az ego?
Az egoista ember el van telve magától. Magát sokkalta felsőbbrendűnek mutatja, és ennek megingathatatlanságában szentül hisz. Az ego mindig arra törekszik, hogy állandóan igaza legyen. Egy fordított helyzetet képtelen feldolgozni. A két dudás egy csárdában tipikus esete. A legnépszerűbb tanulmányok azt fejtik ki, hogy mindennek a folyamatos célja a mások feletti hatalom és ellenőrzés megszerzése. És soha nem áll meg annak mérlegelésében, hogy kit érint vagy kit bánt meg.
A kutatások megannyiszor rámutattak már, hogy az ego tehető „felelőssé” számos negatív emberi vonásért. Minden ilyen negatív vonásnak nagyon súlyos következményei lehetnek, és bármely ember életét könnyen nyomorúságossá tehetik. Ez pedig különféle függőséget okozhat (alkohol, dohányzás, valamint idesorolandók még a tudatmódosító szerek is). De mégis mit tehetünk ez ellen?
Mit tehetünk az egoizmus ellen?
Először is fel kell ismernünk ennek tényét. Meg kell állapítanunk, mi hívta elő az egoizmust. Minden egyes embernél valamilyen meg nem értettség, csalódottság generálta, avagy annak a ténye, hogy nem akarjuk gyengének mutatni magunkat. Emiatt felveszünk egy álarcot, hogy a külvilág úgy táncoljunk, ahogy ő fütyül. Az egoizmus képes arra, hogy a fizikai világ azon aspektusaira összpontosítson, amelyek valójában intoleranciát mutatnak a békével, a harmóniával és a boldogsággal szemben.
Ugyanakkor, mint minden más, ami természetünk velejárója, az ego sem szüntethető meg. Bármennyire is negatív hatásai vannak a burjánzásának, ez egyéniségünk létfontosságú része. Ennek eredményeként a megsemmisítés helyett az a célunk, hogy irányításunk alá vonjuk. Hangsúlyoznunk kell a pozitív tulajdonságokat, miközben a negatív részeket egyszerre kell elnyomnunk.