Manapság egyre inkább a viszályára fordul az a kifejezés, hogy tolerancia. Azonnal egy negatív konnotációt, jelentést vonz magával, pedig ennek nem így kellene lennie. A tolerancia még a legvitásabb kapcsolatokat is meg tudja menteni.
A tolerancia a latin tolerantia szóból ered, ami annyit jelent, hogy türelmesség, elfogadás. Sajnos ehhez a kettő kifejezéshez már kevesen biggyesztik oda, hogy elviselés. Manapság, az elmúlt években egyre nagyobb és nagyobb negatív megítélésnek örvend a tolerancia, leginkább az elviselés okozta kifejezésbővítménynek hála. A modern társadalom egyik legnagyobb rákfenéje az én-központúság, ami a mindenkori én-t helyezi fölényesen az első helyre. Emiatt a mások iránti elfogadás kevésbé vagy sehogy se tud érvényesülni.
Ez pedig hatalmas baj! Nem pusztán abból kiindulva, hogy a tolerancia a szőnyeg szélére sodródott kapcsolatokat tud megmenteni, hanem a társadalmi normák miatt is. Az ember társas lény, és ahogy szüksége van egyedüllétre, úgy a többi ember szeretetére is. Akár verbálisan (pl. bókok), akár fizikálisan (érintések). Egy kapcsolatban pedig ezeket valamilyen szinten a tolerancia hívja életre.
A kapcsolati tolerancia
Ha egyedül élünk, értelemszerűen nem igazán érdekelnek olyan dolgok, amelyek nem zavarnak minket. De amint elkezdünk együtt élni valakivel (nővel, férfival – mindkettő nemre igaz), észrevesszük, hogy néhány dolog bosszantó számunkra. Az egészen kicsi, teljesen lényegtelen dolgok (elhagyott zoknik, nem a végéről nyomott fogkrém tubusok) mellett a fontos és alapvetőnek is tekinthető témákat is beleértve. Utóbbiakat minden kapcsolat maga szüli és határozza meg.
A tolerancia segít megérteni azt a fontos tényt, hogy egy kapcsolat két különböző emberből áll. Vannak természetesen hasonlóságok kettejük között – elvégre az csak egy légből kapott, alaptalan megközelítés, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Viszont általában nagyon különb a két ember (természetileg és jellemileg). Mindezzel ellentétben a két embert nem más, mint a szeretet tartja össze. A tolerancia pedig az az eszköz, amely segít kezelni a fel-felbukkanó különbségeket és ütközéseket. Néha ezek különösen erősek, néha semlegesek. Például az embereknek igazán toleránsnak kell lenniük egymással szemben, ha túllépnek a komfortzónájukon.
Mi lesz így az önbecsüléssel?
Az egészséges tolerancia megöli az önzéseket, de nem károsítja az önbecsülést. Természetesen addig, amíg nem fölényes, túlbecsült önbecsülésről beszélünk. Akinek rendben van az önbecsülése (elfogadja önmagát, szereti is és nem nézi le a többi embert), nem kell „tartania” a toleranciától. Hiszen a tolerancia teszi lehetővé, hogy elmondhasd például partnerednek, hogy van valami, ami nem tetszik benne. De mindehhez az önbecsülésen vezet az út.
A tolerancia nem azt jelenti, hogy folyamatosan meg kell alkudni. Mint minden másnak ezen a világon, a toleranciának is megvan a maga helye az életben. Meg kell értenie, mikor kell „alkalmaznia”. Például az érvelés során toleránsnak kell lennünk a partnerünk nézőpontjával szemben. De ez nem azt jelenti, hogy egyet kellene értenie vele. Van egy egyszerű szabály: ha nagy ellentmondás van köztetek valamivel kapcsolatban, akkor soha nem szabad toleránsnak lenni ezzel az ellentmondással szemben. Toleránsnak kell lenni a partnerünkkel szemben az ezzel kapcsolatos viták során.
A problémák okozta nyomás
A tolerancia boldoggá teheti életed. Több szempontból úgy tűnhet, hogy a tolerancia csak árthat az önértékelésnek, mert „mindig egyet kell értenem a párommal”. De ez nem igaz! Nézd meg ezt a másik szempontból. Ha neked is vannak „hibáid”, akkor sokkal könnyebb lesz együtt élned vagy (ha lehetséges) kezelni ezeket a problémákat, ha a partnered nagyon toleráns. Márpedig hibái mindenkinek vannak, ezért (is) vagyunk emberek. A tolerancia segít enyhíteni a problémák okozta nyomást.
Végül is a tolerancia a megértés kulcsa. A megértés pedig az az erő, amely évtizedekig összetartja a kapcsolatokat. Ha toleráns vagy a partnereddel, akkor kapcsolataid során sokféleképpen értheted meg őt. Ha pedig megértitek egymást, akkor sokkal könnyebb elkerülni a kapcsolatok általános és koherens problémáit. Így a szerelem (később pedig az ezt váltó szeretet) erőssé válik és tovább tart.