Az öngondoskodás hasonló negatív értelmezést vonz magával, mint a múltkor tárgyalt tolerancia. Ahogy az, úgy ez is elképesztően fontos, hogy megőrizzük a mentális higiéniánkat.

Már a kezdésnél érdemes azonnal tisztázni egy gyakori tévhitet. Az öngondoskodás nem szinonimája az önkényeztetésnek vagy az önzésnek. Az öngondoskodás azt jelenti, hogy pont annyira vigyázol magadra, hogy egészséges lehess, hogy jól érezd magad a bőrödben, hogy elvégezhesd a munkád, hogy segíthess és törődhess másokkal. Mindez pedig amiatt annyira fontos és szükségszerű, hogy megtehesd azt, amit tényleg el akarsz érni.

Az öngondoskodás annak a válasznak a része, hogy hogyan tudunk mindannyian jobban megbirkózni a napi stresszel. A stressz az, hogy megpróbálunk lépést tartani a mindennapi élet tempójával, amelyet a technológia minden eddiginél jobban siettet (gondoljunk csak arra, hogy naponta hány e-mail árad be a virtuális postaládánkba). Az emberek magányosabbnak érzik magukat, kevésbé képesek kikapcsolódni és lassítani, ami miatt még a legegyszerűbb feladatokért is jobban aggódnak.

Mit jelent definíció szerint?

Számos szervezet és kutató egészségorientált megközelítést alkalmaz az öngondoskodás meghatározásakor. Az Egészségügyi Világszervezet az öngondoskodást a következőképpen határozza meg: „az egyének, a családok és a közösségek képessége az egészség előmozdítására, a betegségek megelőzésére, az egészség megőrzésére, valamint a betegségekkel és fogyatékosságokkal való megbirkózásra egészségügyi szolgáltató támogatásával vagy anélkül”.

A fenti meghatározás szerint az öngondoskodás magában foglal mindent, ami a testi egészség megőrzéséhez kapcsolódik. Ebbe bele kell érteni a mentális és a fizikai higiéniát, a táplálkozást és az orvosi ellátás igénybevételét is, ha szükséges. Ez az összes lépés, amelyet az egyén megtehet az életében a stressz kezelése érdekében, valamint a saját egészségének és jólétének gondozásában.

Ahány ember, annyi öngondoskodás

Az öngondoskodás megköveteli, hogy nézzünk önmagunkba, és kérdezzük meg, hogy hogy vagyunk. Vannak, akik sokkal nehezebben birkóznak meg ezzel, mint egyesek, mások pedig nap mint nap amiatt tesznek mindent, hogy megőrizzék boldogságukat. Az öngondoskodás nem mindenki számára jelenti ugyanazt. Különböző emberek különböző öngondoskodási gyakorlatokat alkalmaznak, emiatt még az eredeti definíció is változhat az idő múlásával. Ami számodra jeleneti az öngondoskodást, lehet, másnak egészen mást jelent.

Amikor rendszeresen gondoskodunk magunkról, jobban reagálhatunk az életünkben zajló dolgokra. Ez az, amit teszünk a pozitív közérzet fenntartása érdekében. Ha az öngondozást rendszeresen gyakoroljuk, széles körben több előny származik majd belőle. Sőt olyan pozitív egészségügyi eredményekkel is összefüggenek ezek, mint például a stressz-csökkentés, az immunrendszer javulása, megnövekedett termelékenység és magasabb önértékelés.

Az öngondozás típusai

Háromféle kvázi egybefüggő öngondoskodást különböztetünk meg: érzelmi, fizikai és lelki öngondoskodás.

Az érzelmi jelenheti az önbeszélgetést, a heti pezsgőfürdő, a „nem” szó kimondását felesleges stresszt okozó dolgokra, a rendszeres szünetet vagy például heti kávézás időpontját egy barátunkkal.

A fizikai öngondoskodásnak nevezzük például az alvás rangsorolását, az edzésprogram elfogadását és betartását, amelyhez ragaszkodhatunk, az egészséges és tápláló ételek kiválasztását a nehezen elkészíthetőek helyett.

A lelki öngondoskodás alatt pedig olyan dolgokat értünk, mint például a vallási istentiszteleten való részvétel, az idő eltöltése a természetben, a meditáció, a rendszeres jóindulatú cselekedetek beépítése a napunkba avagy egy hálanapló vezetése.