Az önelfogadás olyan téma, ami kivétel nélkül minden ember életében folyamatosan jelen van. Életünk során számos élethelyzetben találkozunk azzal, hogy tudjuk-e magunkat eléggé elfogadni, szeretni. Úgy gondolom, hogy szükségünk van egy iránytűre, ami mutatja az önelfogadás felé vezető út irányát.

Először saját magadat kell tudnod szeretni!

Szeretni nem egyszerű, de nem lehetetlen. Amikor saját magunk szeretetéről van szó általában sokkal kritikusabbak vagyunk, ezért nehezebben is megy saját magunk szeretete. Sok esetben halljuk azt, hogy “csak fogadd el önmagad és minden sokkal jobb lesz”, “ha magadat nem szereted, akkor ne várd el másoktól, hogy szeressenek”. Ismerős? Mintha olyan egyszerű lenne saját magunk teljes elfogadása. Amíg magunkat nem szeretjük “eléggé”, addig nem lesz kiegyensúlyozott más emberekkel sem a szeretet kapcsolatunk.

Elvárásaink magunk felé.

A szeretet elfogad, ösztönöz, motivál, inspirál és segít abban, hogy akkor is elfogadd magad, amikor nem vagy a legjobb formádban. Nem létezik olyan ember, aki minden nap képes saját maga legjobb formáját hozni és egyáltalán nincsenek rosszabb periódusai.
Természetes az érzés, hogy magunk felé az elvárásaink sokkal kritikusabbak és megszólal sokszor egy hang, hogy ez nem elég jó. Ez a hang vezet oda, hogy saját elvárásaink soha véget nem érős keresése foszt meg attól, hogy szeressük saját magunkat. Ezek kialakulhatnak családi mintákból, vagy társadalmi elvárások mintáiból is. Az erős média kö
zeg amiben napjainkat éljük minden területen elvárásokat állít a társadalom felé. Ezeknek az elvárásoknak hatására alakult ki egy képünk, az “elvárt én”, ami a feltételezésünk arról, hogy milyennek is kéne lennünk, hogy is kellene kinéznünk. Sok esetben amikor megkérdezünk valakit arról, hogy “milyen vagy te?” a válasz az, hogy “nem vagyok olyan, amilyennek kéne lennem”. Esetek többségében az önkritizálás az előbb említett társadalmi elvárások miatt alakulnak ki bennünk.

Hogyan szerethetem magamat eléggé?

Mivel az időnk nagy részét magunkkal töltjük, ezért érdemes szeretetben és elfogadásban tölteni ezt az időt. Szokták mondani, hogy senki nem szeret olyan ember társaságában lenni, aki mindig csak kritizál és a dolgok negatív oldalát látja. Sokkal egyszerűbb saját magunk elfogadása, ha figyelünk arra, hogy megértőek, támogatóak és empatikas legyünk magunkkal szemben. Fontos, hogy figyelembe vegyük azokat az elvárásokat magunkkal szembe, amiket azért állítunk, hogy fejlődésünk útján haladjunk. Céljaink elérésének érdekében is meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt abban, hogy mennyire lehetünk kritikusak magunkkal szemben, hogy ezzel tudjuk támogatni fejlődésünket.

Az önszeretet nem önzőség.

Amikor elkezdünk magunkkal foglalkozni felmerülhet annak a gondolata, hogy nem vagyunk-e önzőek? Az első és legfontosabb tudnivaló, arra az esetre, amikor ez a kérdés megjelenik bennünk, hogy saját testi, lelki és mentális egészségünkkel ki fog foglalkozni, ha nem mi saját magunk? Fontos, hogy merjünk saját magunkkal időt tölteni, hogy lehetőségünk legyen feldolgozni érzelmeinket. Ezekben az időkben tudunk szembenézni igazán önmagunkkal, hibáinkkal, gyengeségeinkkel, de gyengeségeink mellett az erősségeinkkel és sikereinkkel is. Ez az időtöltés magunkkal nem önzőség, hanem saját énünkkel való harmóniánk megteremtése, kiegyensúlyozottságunk alapeleme. Ennek a harmóniának nem csak saját magunk leszünk élvezője, hanem a környezetünk is. Ha elfogadásban vagyunk magunkkal, akkor sokkal elfogadóbbak, türelmesebbek leszünk a környezetünkkel is.

Magadba fektetett hit és idő kivétel nélkül meghozza a gyümölcsét. Rajtad áll, hogy kezedbe veszed-e az iránytűt és elindulsz az úton, hogy megtaláld önmagaddal való egészséges harmóniádat. Nem kell, hogy egyedül vágj neki. Valós és hasznos segítséget nyújtok neked abban, hogy a lehető legjobb módszerekkel fedezd fel Önmagad.