Ha nem lennének a körülmények, tökéletesek lehetnénk. Bár úgy tűnhet, hogy ez a személy mindenben megfelelő lenne, mégis olyan, mintha az egész univerzum összeesküdött volna ellenünk és mindent megtenne, hogy távol tartson minket tőle. Néhány pillanatra megkaptunk mindent, amit szeretnénk és bár továbbra is próbálkozhatunk, hogy a kapcsolat működjön, a körülmények úgy tűnik, eltökéltek abban, hogy megakadályozzák, hogy együtt legyünk. Egy alternatív valóságban talán hosszú és boldog szerelmi történet alakulhatott volna ki köztünk, ehelyett azonban arra kényszerülünk, hogy elengedjük egymást, mielőtt még esélyünk lenne arra, hogy a kapcsolat kiteljesedjen. De mit is jelent ez? Egyszerűen nem kellünk eléggé!

Mi lenne, ha…

Az az érzés, hogy esetleg lemaradtunk életünk szerelméről, nehezteléshez és dühhöz vezethet. Nehéz lehet visszatekinteni, és azon gondolkodni, mi történt volna, ha máskor vagy más körülmények között találkozunk. A “megfelelő személy, rossz időben” érzés különösen fájdalmasnak tűnhet, mert nagyon valószínű, hogy olyan jövőt képzelünk el, amelyre igazán vágyunk és egyszerűen idealizáljuk a másik személyt. Úgy tűnhet, minden összetevője megvan egy fantasztikus kapcsolatnak. Ő kedves, remek humorérzékkel rendelkezik, osztja az értékrendünket és sok mindenben azonosak az érdeklődési köreink. Felülír minden korábbi tapasztalatot az az összhang, ami köztünk van és több energiát fektet a történetünkbe, mint eddig bárki. Egyszerűen tündérmesévé varázsolja a mindennapjainkat. Szinte minden szempontból kompatibilisnek tűnünk és ő minden, amit kerestünk – kivéve azt az egy dolgot, ami távol tart minket egymástól. Lehet, hogy az ország másik felén élünk. Vagy talán épp most léptünk ki egy komoly, hosszú távú kapcsolatból, és még nem állunk készen a randizásra. Ha vannak olyan tényezők, amelyeket mi irányíthatunk, és úgy döntünk, hogy a kapcsolatot érdemes folytatni, az nagyon jó, ám sok esetben nem tudjuk befolyásolni a körülményeket, vagy a másik személy álláspontját.

Csupán az időzítés a gond?

Egyes szakértők szerint nem létezik olyan, hogy a megfelelő személy a rossz időben. Ha valakivel azért nem tudunk kapcsolatot kezdeni, mert az adott pillanatban nem illik az életünkbe, akkor nem ő a “megfelelő” személy. Még ha találkozunk is valakivel, aki sok szempontból “megfelelőnek” tűnik számunkra, ne feledjük, hogy nem ő az egyetlen ember, aki valaha is csodálatos pár lehetne a számunkra. Fontos, hogy legyünk hűek önmagunkhoz, hozzunk bátor döntéseket, amelyek összhangban vannak az értékeinkkel, és tartsuk nyitva a szívünket és az elménket, miközben haladunk tovább az életünkkel.

Az elvárások azzal kapcsolatban, hogy szerintünk hol kellene tartanunk az életben, szintén visszatarthatnak minket attól, hogy lássuk, mit is akarunk valójában, és néha ez olyan kapcsolatokba sodorhat minket, amelyek nem megfelelőek számukra. Töltsünk időt azzal, hogy átgondoljuk, mi a fontos számunkra. Ha tisztán látjuk, hogy mit szeretnénk, az segíthet jobban megérteni, hogy egy adott kapcsolat miért nem működött. Nem baj, ha időre van szükségünk, hogy kiheverjük az érzést, hogy elvesztettünk egy olyan kapcsolatot, ami talán nagyszerű lehetett volna. Néha ez az érzés fájdalmasabb lehet, mint egy szakítás, hiszen ha igazán oda vagyunk egymásért, de a logika miatt arra jutunk akár közösen, akár csak az egyik fél, hogy ne próbáljuk meg, egy idealizált jövőtől fosztanak meg minket, ami talán tényleg épp olyan varázslatos lehetne, mint az eddigi, közösen töltött idő és élmények. Mutassunk magunknak némi együttérzést, és engedjük meg magunknak, hogy feldolgozzuk az érzéseinket. Ne ragaszkodjunk egy olyan kapcsolat gondolatához, amelyben nem kellettünk annyira, hogy legalább egy esélyt adjunk neki. Ehelyett összpontosítsunk arra, amit tanultunk és tapasztaltunk ebből a helyzetből. Lehet, hogy most az élet megmutatta, hogy eddig mennyire alul értékeltük önmagunkat. Lehet, hogy ennek a személynek csupán az volt a feladata, hogy megmutassa, mi az a minimum, amit elvárhatunk egy párkapcsolatban. Lehet, hogy még belép majd ismét az életünkbe. A lényeg, hogy bízzunk az életben és haladjunk tovább előre.

Nem kellünk eléggé! 

Jó eséllyel soha nincs megfelelő időpont a szerelemre. Amikor azt mondjuk, hogy találkoztunk a megfelelő emberrel, de nem a megfelelő időben, az valójában azt jelenti, hogy az a személy egyszerűen mégsem a megfelelő ember. Amikor találkozunk valakivel, akiről őszintén és sebezhetően úgy gondoljuk, hogy ő az igazi, és hajlandók vagyunk ezt kimondani, komolyan gondolni és cselekedni, az időzítés megfelelővé válik, a körülmények pedig lényegtelenné. Az életben szinte semmire sincs megfelelő időpont, a legtöbb dolog pedig a legváratlanabb pillanatban történik velünk. A megfelelő személy a rossz időzítést is jó időzítéssé alakítja. Ha valaki azt mondja nekünk, hogy az időzítés rossz, akkor valójában azt akarja mondani, hogy nem akarja most megpróbálni velünk, mert nincs meggyőződve arról, hogy mi vagyunk a megfelelő személy, aki beleillik az Ő életébe. Ha valóban mi lennénk a megfelelő személy a másik számára, minden követ megmozgatna azért, hogy működjön a történetünk, hiszen ha meg vagy győződve arról, hogy mi lehetünk a tökéletesek számára, akkor legalább megpróbálná felépíteni a közös történetet. Egyszerűen nem kellünk eléggé! Ez a gondolat persze fáj, de bízzunk az élet  időzítéseiben és fogadjuk el, hogy valami sokkal jobb vár ránk, még ha most ezt nem is tudjuk elhinni!

Minden egyes emberrel, akivel valaha kereszteztük az utunkat, van valami, amit megtanulhatunk. Mert még akkor is, ha az illető megfelelőnek tűnik a számunkra, de az időzítés nem az, akkor nem ő az, akire igazán szükségünk van. Ezek a személyek, pillanatok egyszerűen azok, amire jelenleg vágyunk. Ha elfogadjuk ezt a perspektívát, akkor rugalmasan és hálával navigálhatunk az élet kihívásai között. Még a szívfájdalom közepette is megtalálhatjuk a szépséget. Minden fejezet, legyen az örömteli vagy fájdalmas, hozzájárul életünk gazdag és tartalmas történetéhez.