Voltál már őrülten szerelmes? Érezted, hogy teljesen és tökéletesen beleszerettél egy másik emberbe? Voltál annyira elvarázsolva a szerelmedtől, hogy szinte a megszállottjának érezted magad?

Ha igen, akkor tudod, milyen élményről beszélek. Egy különleges valaki belép az életedbe, és a vonzalom szökőárát érzed, amikor a közeledben van. Már a neve vagy a hangja is azonnali mosolyt csal az arcodra. Azon kapod magad, hogy vágysz arra, hogy beszélgess vele, megérintsd, és közel legyél hozzá, mert hihetetlenül jól érzed magad, amikor együtt vagytok. Állandóan rá gondolsz. Még akkor is, amikor nem vagytok együtt, azon kapod magad, hogy fantáziálsz róla, és szédülten áradozol a legközelebbi barátaidnak. Idővel ez a szerelmi érdeklődés gyorsan az elméd középpontjává válik, és minden mással szemben uralja a gondolataidat, érzelmeidet és cselekedeteidet.

Szerelembe esni: A természetes “addiktív” élmény

A szerelembe esés elsöprő érzelmi, fiziológiai és pszichológiai élménye olyannyira kényszerítő lehet, hogy úgy érezhetjük, függők vagyunk a szerelmünktől. A szerelem a szerelmünkre való hiper-fókuszálással jár együtt, mintha függők lennénk tőle – állandóan rá gondolunk, intenzíven vágyunk arra, hogy a közelében lehessünk, eufórikus érzés, amikor vele vagyunk és nehezen tudjuk magunkat elszakítani tőle, még akkor is, ha valami másra akarunk koncentrálni. Sok tudós azt állítja, hogy a szerelembe esés nagyon is természetes folyamata valójában biológiailag úgy van kialakítva, hogy a társunk iránti függőség érzését keltse bennünk. Gondoljunk arra, hogy a testünk így ösztönöz minket a testiségre, a gyermekvállalásra, és arra, hogy kényszert érezzünk arra, hogy elég sokáig együtt maradjunk a párunkkal ahhoz, hogy biztosítsuk gyermekeink túlélését, helyzetét és ha a kapcsolat egészséges számunkra, akkor nem tűnik rossz dolognak, ha függőnek érezzük magunkat a párunk iránt. Épp ellenkezőleg: ez egy mindent felemésztő, varázslatos élmény lehet, de, ha a párunk nem így érez fordítva, vagy nem egészséges a számunkra a kapcsolat, a párunk iránti függőség érzése a szívszorító tünetek káros körforgásába taszíthat minket, ami árt az életminőségnek és az általános jólétének.

Amikor a társunk iránti függőség érzése árt nekünk

Bár nem klinikai diagnózis, a szerelemfüggőség egy olyan kifejezés, amelyet a káros tünetek olyan mintázatának leírására használnak, amely egy jelenlegi vagy korábbi szerelmi érdeklődés köré összpontosul és negatív következményeket okoz az ember életében. Amikor ezekkel az érzésekkel küzdünk, előfordulhat, hogy szeretnénk magunkat eltávolítani a jelenlegi vagy volt párunktól, de úgy érezzük, megrekedtünk, és képtelenek vagyunk elengedni. Ezek a nem kívánt tünetek drámaian károsíthatják a jólétünket, az önbecsülésünket és az élet élvezetének képességét. 

Néhány gyakori, zavaró tünet közé tartoznak például az alábbiak:

• Megszállottan a szerelmünkre gondolunk, amikor nem szeretnénk, és ezek a gondolatok akár meg is zavarják a mindennapi életünket.
• Szorongunk a párunk életében betöltött szerepünk miatt.
• Egészségtelen módon viselkedünk azért, hogy közelebb érezzük magunkat a párunkhoz, vagy hogy elnyerjük a figyelmét.
• Egészségkárosító dolgokkal tereljük el a figyelmét a kapcsolati viszályokról, például túl sokat iszunk, bántjuk önmagunkat, vagy impulzívan cselekszünk.

Az őrült szerelem

Nem akarom azt sugallni, hogy az “őrültség” mindig rossz dolog. Nem mindegy, hogy őrülten szerelmesek vagyunk, vagy hogy a szerelembe őrülünk bele. Bizonyos szempontból izgalmas belemerülni egy új szerelem drámájába és átengedni magunkat ennek az “őrült” érzésnek, de ez gyakran kényelmetlen lehet. Egy olyan világba csöppenünk általa, ami tele van félelemmel és szorongással és ami még fontosabb, egy veszélyes helyre, hiszen bár nem valóságos, mégis úgy reagálunk rá, mintha az lenne. És minél több döntést alapozunk a történések pontatlan értékelésére, annál több konfliktusba sodorhatjuk magunkat. De akkor mégis miért engedünk az őrületnek? A válasz egyszerű: mert félünk! Egy kapcsolat elején félünk attól, hogy tetszünk-e a másiknak, elegek vagyunk-e neki, lesz-e belőlünk bármi is? Menet közben pedig attól, hogy még mindig elég izgalmasnak talál-e minket, vajon mi vagyunk-e az egyetlenek párunk életében? Pedig lehet, hogy csak túl gondoljuk. Lehet, hogy még túl korai a kapcsolatunkban a bizonyossághoz. Egyszerűen még nem rendelkezünk az összes információval, ami ahhoz szükséges, hogy biztosak lehessünk abban, hogy a kapcsolat működni fog.

A szerelembe esés az egyik legmámorítóbb élmény, amit átélhetünk, mégis, ha a kapcsolat véget ér, vagy olyan valakivel vagyunk együtt , aki nem egészséges számunkra, a szerelem a negatív tünetek lefelé tartó spiráljába taszíthat, ami súlyosan károsítja az életminőségünket.