Nem számít, milyen idősíkban vagyunk, egy elveszett szerelem történetét a legtöbben el tudjuk mesélni évek múltán is. Az ilyen tapasztalatok után gyakran ott motoszkál a fejünkben, hogy vajon „miért buknak meg a kapcsolataink?” A válasz sokunk számára belülről fakad. A legtöbb kapcsolat kihívások egész sorát hozza magával és akár tudunk róla, akár nem, a legtöbben félünk attól, hogy valóban szerelmesek legyünk. Bár a félelmeink különböző módon és a kapcsolat különböző szakaszaiban nyilvánulhatnak meg, védekezünk akarva-akaratlanul, hiszen úgy gondoljuk, hogy valamilyen szinten ha elzárjuk magunkat, egyben meg is védhetjük magunkat a sérülésektől. Ezek a védekezések a biztonság hamis illúzióját nyújthatják számunkra, ám közben megakadályozzák, hogy elérjük a legjobban vágyott közelséget. Mi mozgatja tehát az intimitástól való félelmünket? Mi akadályoz meg minket abban, hogy megtaláljuk és megtartsuk azt a szerelmet, amire azt mondjuk, hogy vágyunk?

Érzelmek hálójában

A szerelembe esés folyamata izgalmas, de sokak számára ijesztő is lehet, hiszen nem egyszerű feladat valakire rábízni a szívünket. Mi van, ha összetörik? Ha félünk a szerelembe eséstől, az akár a sebezhetőségtől, a megbántástól, az elhagyástól vagy a kudarctól való mélyebb félelmekből is fakadhat, ez pedig olyan nyomasztó és néha bénító érzéseket kelthet bennünk, amelyek messze nem a romantikus „mi van, ha” forgatókönyveket követő szokásos rövid és múló aggodalmak pillanataiként jelentkeznek életünkben. A valódi szeretet sebezhetővé tesz minket. Egy új kapcsolat feltérképezetlen terület, és legtöbbünknek természetes félelmei vannak az ismeretlentől. Ha hagyjuk magunkat szerelembe esni, az azt jelenti, hogy valódi kockázatot vállalunk. Nagyfokú bizalmat helyezünk egy másik személybe, hagyjuk, hogy hatással legyen ránk és az életünkre, ami miatt kiszolgáltatottnak és sebezhetőnek érezhetjük magunkat.

Egy új szerelem felkavarhatja a múltbéli sérelmeket és számtalan érzelmet válthat ki belőlünk egyszerre, amelyeket nem könnyű kibogozni. Amikor kapcsolatba lépünk, ritkán vagyunk teljesen tudatában annak, hogy milyen hatással volt ránk a múltunk. Az, ahogyan a korábbi kapcsolatainkban megbántottak minket, már a gyerekkorunktól kezdve, erősen befolyásolja azt, ahogyan érzékeljük azokat az embereket, akikhez közel kerülünk, valamint azt, ahogyan viselkedünk a romantikus kapcsolatainkban. Az intimitással kapcsolatos félelmeink megismerése, és az, hogy ezek hogyan befolyásolják viselkedésünket, fontos lépés egy teljes értékű, hosszú távú kapcsolathoz. A régi, negatív dinamikák óvatossá tehetnek bennünket, hogy megnyíljunk egy új ember előtt. Lehet, hogy elzárkózunk az intimitástól, mert az felkelti bennünk a megbántottság, a veszteség, a harag vagy az elutasítás régi érzéseit. Mindannyiunknak van egy „kritikus belső hangja”, amely kegyetlen edzőként működik a fejünkben, és azt mondja, hogy értéktelenek vagyunk, vagy nem érdemeljük meg a boldogságot. Ezt az edzőt a fájdalmas gyermekkori élmények, múltbeli tapasztalatok és a kritikus attitűdök alakítják, amelyeknek ki voltunk téve, valamint a szüleink önmagukkal kapcsolatos érzései.

A kulcs önmagunk megértése

Természetes dolog, hogy védjük magunkat, de még fontosabb, hogy meggyőződjünk róla, hogy a megfelelő emberektől védjük magunkat. Ha mindenkit ellökünk magunktól, aki érdeklődést mutat irántunk, megvan rá az esély, hogy lemaradunk egy nagyszerű élményről. Próbáljuk meg behatárolni, hogy konkrétan miért félünk a szerelemtől, és azonosítsuk az okokat, amiért így érzünk. Kérdezzük meg magunktól, mitől is félünk. Legyünk őszinték a válaszokkal: ez az életünk jobbá tételéről szól, a nehéz részek elkerülésével pedig csak árthatunk magunknak. Valószínű, hogy nem magától a szerelemtől félünk, hanem sokkal inkább a veszteségtől vagy az érzelmi fájdalomtól. Például megbántottak minket a múltban, és a gondolat, hogy újra szeressünk valakit, ijesztő lehet, emiatt hajlamosak lehetünk arra, hogy távol tartsunk magunktól másokat. Aggódhatunk amiatt is, hogy a teljes énünket megosszuk egy másik emberrel, ám fontos tudnunk, hogy a másokkal való kapcsolatra való nyitottságunk valójában az önmagunkhoz való viszonyunkkal kezdődik, pontosabban azzal, ahogyan önmagunkat érzékeljük. Ha az önértékeléssel kapcsolatos korlátozó hiedelmeket interiorizáltunk, vagy úgy gondoljuk, hogy “nem vagyunk elegek”, akkor méltatlannak tarthatjuk magunkat arra, hogy szeretetet kapjunk, ezzel pedig fájdalmas elutasítást jósolhatunk önmagunknak. 

Mit érzünk valójában?

Ha már tisztában vagyunk azzal, hogy mi okozza a félelmeinket, engedjük meg magunknak, hogy ezeket az érzéseket teljes mértékben átéljük. Lehet, hogy maradandó kétségeink vannak, de szívességet teszünk magunknak, ha jobban megértjük az érzelmeinket a továbbiakban. Nem baj, ha aggódunk amiatt, hogy összetörik a szívünket. Önvédelmi intézkedéseink ellenére a végén mégis gyakran kétségbeesetten vágyakozunk az ellenállhatatlan valaki után. Ez abszolút félelmetes, de egyben felemelő és élénkítő érzés is, és sokunk  szemszögéből nézve az élet egyik lényege is. Nehéz lehet igazán nyitottnak és őszintének lenni egy másik emberrel. Amíg túljutunk a szeretettől való tartós félelmeken, tegyünk lépéseket, hogy megbízzunk a másik félben és  legyünk egy kicsit sebezhetőek. Az érzelmi intimitás elengedhetetlen ahhoz, hogy közel kerüljünk azokhoz, akiket szeretünk. Egyikünk sem akarja elveszíteni az érzelmei feletti (vélt) hatalmát. A szerelembe esés emlékeztet minket arra, hogy az értelem – a romantikus szerelem visszaszorítását célzó önsegítő könyvek tanácsainak téves alapja – nagyrészt irreleváns érzelmi életünk számos aspektusában.

A szerelemtől való félelmek leküzdése nem megy egyik napról a másikra. Ez egy maraton – nem sprint. A legfontosabb, hogy nem kell rögtön belevetni magunkat, ha egyszer szikrákat érzünk valaki iránt újra. Valószínűleg jó ötlet lassan haladni, így lesz időnk feldolgozni az érzéseinket, mérlegelni a kapcsolat értékeit, és megalapozni a bizalmat. Törekedjünk tudatosan arra, hogy nyitottabbak legyünk a partnerünkkel. A szerelembe esés felemelő folyamat lehet, ha hagyjuk magunknak átélni, és amikor végre hajlandóak leszünk vállalni a kockázatot, meg fogjuk látni, hogy teljes mértékben megérte. Nincs nagyobb kockázat, mint teljes szívvel szeretni, és nincs olyan kockázat, ami jobban megérné az erőfeszítést!