Gyógyulás a múltból – célállomás a jelen!

A kapcsolatok életünk szerves részét képezik, formálják általános személyiségünket és jólétünket. Legyen szó romantikus vagy plátói kapcsolatokról, minden egyes interakció segít minket abban, hogy érzelmileg növekedjünk és fejlődjünk. Néha azonban a korábbi kapcsolatokból származó, múltbéli sebek akadályozhatják új tapasztalataink fejlődését, és tudtunkon kívül magunkkal vihetjük őket az új kapcsolatokba. Annak megértése, hogy a múltbeli kapcsolati aggodalmak hogyan befolyásolhatják jelenlegi kapcsolatainkat, elengedhetetlen a személyes fejlődéshez és az egészséges kapcsolatokhoz. Az, hogy kik vagyunk, nagyrészt a tapasztalataink, a sikereink és a hibáink; a kapcsolataink, a múltunk és a jelenünk egyaránt alakítja. Hogyan bántak velünk mások – kik emeltek fel minket, és tettek erőssé kik bántottak meg minket, és sebezték meg a szívünket és az elménket. A kapcsolatok lehetnek a szél a szárnyunk alatt, amely lehetővé teszi számunkra, hogy nagy magasságokba szárnyaljunk, vagy a zsinór, amely visszatart és megnehezíti, hogy megtaláljuk a hangunkat és az erőnket.

Hogyan befolyásolnak minket múltunk eseményei?

A múltból származó traumák olyan kiváltó okokat hozhatnak létre, amelyek befolyásolják viselkedésünket az új kapcsolatokban. Ez megnyilvánulhat félelem, szorongás, hangulatingadozás vagy védekezővé válás formájában. Például egy olyan személy, akit a múltban megcsaltak, minden látható ok nélkül gyanakvóvá válhat a partnere tevékenységeivel szemben. A bizalom az egészséges kapcsolatokban kiemelkedően fontos, de ezt nehéz lehet kiérdemelni, különösen akkor, ha valakinek a múltban bizalmi problémái voltak. Végül olyan viselkedésformákba kezdhetnek, mint az állandó kérdezősködés, ami megterhelheti az új kapcsolatot. A múltbeli kapcsolatokban érzelmi terhek halmozódhatnak fel, például harag, félelem vagy düh, amelyek negatívan befolyásolhatják az új kapcsolatokat. Ez a teher kihívássá teheti az érzelmi egyensúly fenntartását. Előfordulhat, hogy a múltból származó megoldatlan problémák miatt végül megerősítést vagy megnyugtatást keresünk, vagy elzárkózunk a partnerünktől. Akinek a múltban pozitív tapasztalatai voltak, irreális elvárásokat támaszthat egy új kapcsolatban. Ezzel szemben az, akinek negatív tapasztalatai voltak, végül tojáshéjon járkálhat a partnere körül és nem fejezi ki az igényeit vagy véleményét. Az összehasonlítás káros lehet egy új kapcsolatra nézve, mivel irreális elvárásokat támaszthat, ami elégedetlenséget és konfliktusokat okozhat a partnerek között. Múltbeli tapasztalataink jelentősen alakítják jövőbeli kapcsolatainkat, és bár a múltat nem tudjuk kitörölni, megtanulhatjuk, hogyan ismerjük fel és kezeljük hatékonyan a múltbeli kapcsolati problémákat. Az egészséges kommunikáció gyakorlása, az önreflexióra szánt idő és a múltbéli traumák terápiás feldolgozása hatékony módja annak, hogy segítsünk feldolgozni és leküzdeni ezeket az aggodalmakat. Ha tudatában vagyunk tetteinknek és annak, hogy azok hogyan hatnak a jelenlegi kapcsolatunkra, az döntő fontosságú egy erős, stabil és egészséges, kölcsönös bizalomra, szeretetre és megértésre épülő kapcsolat kialakításában.

Legyünk jobban magunktól!

Sokan azt várják, hogy partnerük gyógyítsa meg őket, hogy ő legyen „az igazi”, és magas követelményeket támasztanak velük szemben. Ám, ha nem értjük önmagunkat, akkor nem tudjuk elkezdeni kezelni a kapcsolat bonyolult táncát. Folyamatosan keressük a „különleges valakit”, azt a személyt, aki a lelki társunk lesz, és aki teljesen megért és elfogad. De a kapcsolatok sosem feltétel nélküliek. Még a szülők és a gyermekek közötti kapcsolatok sem. Lehet, hogy feltétel nélkül szeretjük a gyerekeinket, de ha egészséges határokat tartunk, az azt jelenti, hogy végül nemet mondunk, ha felnőttként folyamatosan pénzt vagy más forrásokat kérnek tőlünk. Ezért a tökéletes partner keresése végtelen. Azt keressük, akivel észbontó testi kapcsolatot élünk át, akivel hasonló szenvedélyeket és érdeklődési köröket oszthatunk meg, és azt, aki végre kipipálja a listánkon szereplő összes pontot, és lekap a lábunkról, mint egy fényes páncélú lovag vagy egy a toronyból kiszabadult hercegnő. Ezért most tűnik jó alkalomnak, hogy elkezdjük megtanulni és megérteni belső mechanizmusainkat, árnyalt észleléseinket, értelmezéseinket és hiányosságainkat. Nemcsak azért, mert ez közvetlenül befolyásolja a sikeres, virágzó kapcsolataink esélyeit, hanem azért is, mert ezek a kapcsolatok viszont közvetlenül befolyásolják saját mentális egészségünket, jólétünket és boldogságunkat. Ez azt jelenti, hogy elkötelezzük magunkat amellett, hogy finomítjuk a világban való létezésünk módját. Ez azt jelenti, hogy kockáztatnunk kell önmagunkkal szemben. Persze nem mindenki áll készen erre, vagy hiszi azt, hogy erre szüksége van. De az a kis változás, amit megteszünk, olyan nagy hatással lehet az életünkre és mások életére, hogy a kérdés inkább az lesz, miért ne tennénk?!

A múltbéli fájdalomból vagy traumatikus élményekből való gyógyulás nem megy egyik napról a másikra. Ez egy folyamat, amely türelmet, elkötelezettséget és a változás iránti elkötelezettséget igényel. Az emberek arra vannak beállítva, hogy jól akarják érezni magukat, és minimalizálni akarják a rossz érzést, ami gyakran önszabotáló viselkedést vált ki a fájdalom elkerülése érdekében. Amikor fájdalmas eseményt élünk át, például árulást vagy más traumatikus élményt, az átprogramozhat minket az önfenntartásra. Lehet, hogy „harcolj vagy menekülj” üzemmódban élünk, és folyamatosan további fájdalmat várunk az életünkben, amit a cselekedeteinkkel öntudatlanul is üdvözölhetünk, ezért fontos, hogy folyamatosan fejlesszük önmagunkat és a múlt történései által képesek legyünk fejlődni és tanulni azokból. Az önfejlesztés fontos, épp annyira, amennyire életünk minden egyes mozzanata és az, hogy azokból miket is viszünk magunkkal az útra. Indulj el Te is a fejlődés útján!