Egy kapcsolat határán – Kik vagyunk mi egymásnak?

Az ismerkedés, az első randevúk izgalmas, ugyanakkor idegtépő élmények lehetnek, különösen, ha az elvárások magasak. A torkunk kiszárad, nehezen találjuk a szavakat, a gyomrunk csomóba görbül, megjelennek a híres pillangók, a tenyerünk izzad, a szívünk olyan gyorsan és erősen ver, hogy azt hisszük, mindenki hallja. Számoljuk a napokat, órákat, perceket, sokszor előre izgulunk, hogy mit is kellene felvennünk, tetszeni fogunk-e a másik félnek akkor is, ha már többször is találkoztunk. Ha egyszer a másodperc töredékére meglátjuk Őt, az az egész napunkat feldobhatja. Az emberi tapasztalatok természetes része a vonzalom, amely gyorsan és gyakran tudat alatt zajlik, megmagyarázhatatlanul. Sokszor ezeket az érzéseket a tinédzserkori élményekhez kötik, de ennek ellenére ezek olyan általános érzelmek, amelyek bárkit, bármilyen életkorban elérhet. 

A tökéletesség tévedése

A szerelem csábító ereje továbbra is megmarad az emberiségben, a romantikus kapcsolathoz vezető út azonban a kulturális és technológiai változásokon keresztül változik. Ahogy a digitális élet átalakítja a randizás terepét, a feltörekvő felnőttek az én és a partnerség közötti ismeretlen csomópontokon navigálnak. Az értékelő gondolkodásmód káros bármilyen kapcsolat elején, az ismerkedős fázisban, a randevúk során, hiszen a tökéletesség tévhitét állandósítja. A társadalom gyakran úgy ábrázolja az ideális partnert, mint aki hibátlan, és ez irreális elvárásokhoz, idealizáláshoz vezethet. Fontos azonban emlékezni arra, hogy senki sem tökéletes. Ha viszont a partnerünk hibáira koncentrálunk, azt kockáztatjuk, hogy lemaradunk azokról a dolgokról, amelyek egyedivé és érdekessé teszik őt. Ahelyett, hogy a hibákra koncentrálnánk, próbáljunk meg a gyöngyszemekre összpontosítani. A pozitív pszichológia azt sugallja, hogy ha egy személy pozitív aspektusaira összpontosítunk, növelhetjük a boldogság és a jólét érzését. 

Mik vagyunk mi egymásnak?

A szerelem minden ember életének jelentős és fontos része. Mindannyian éreztük már életünk során a szeretetet valamilyen formában és jó eséllyel legalább egyszer igazi szerelmet is. Számos regény, film és műalkotás remekül ábrázolja a szerelmet. Egyes költők szerint a szerelem a partnerek mosolya, boldog tekintete, kedves beszélgetése, sőt, olyan dolog, ami például a reggeli harmatcseppekhez, vagy a madarak csicsergéséhez kapcsolódik. Ezekben a műalkotásokban, regényekben és médiában mindkét nem számára a szerelem nem az egyetlen módja az önkifejezésnek. Amikor szerelmesek vagyunk, élvezzük, hogy a másik emberrel vagyunk és meg akarjuk tudni, határozni, hogy pontosan mi is van közöttünk, hiszen a bizonytalanság olyan lehet, akár egy fapalló a lábunk alatt, ami bármikor leszakadhat, ám a mai modern világban, főleg a fiatalabb generációk számára ez nem is olyan egyszerű. A kapcsolatok fellazultak, sokan inkább a könnyebb utat választják és az első bukkanónál tovább állnak, illetve megjelentek az olyan fogalmak, mint a “crush” vagy a “situationship”, amelyek a plátói fellángolásra, vágyakozásra, illetve egy meg nem határozott, már-már komolyabb kapcsolat szerűséget fednek le, de mégsem egészen, hiszen hiányzik belőle az elkötelezettség, a kapcsolat konkrét meghatározása. Ahhoz, hogy az ilyen bizonytalanság spirálból, situationshipekből ki tudjunk keveredni, kommunikáljuk tisztán, hogy mit is szeretnénk, mit is várunk.

Mi az a situationship?

Amikor egy személyhez kötődünk, ami lényegében úgy néz ki, mint egy kapcsolat, de hiányzik az elkötelezettség, akkor jó eséllyel egy situationshipbe keveredtünk. Az ilyen kapcsolatok lehetővé teszik, hogy felfedezzük és megtapasztaljuk egy kapcsolat pozitív oldalát és ezzel egyidejűleg a “szingliséget”, hiszen nincsenek meghatározások, hogy kik is vagyunk egymás számára. Több, mint egy egyéjszakás kaland, többről szól, mint az intimitás, ott van az a plusz, akár az érzelmi kapcsolat, folyamatosan kapcsolatban vagyunk írásban, telefonon, videochaten vagy személyesen, de mégsem tudjuk, hogy kik is vagyunk egymásnak és mikor azt kérdezik, hogy van-e párunk, csak annyit tudunk mondani, hogy “ez bonyolult”. Az ilyen fajta kapcsolat izgalmas lehet, ugyanakkor stresszes is. Persze az ilyen kapcsolatokból alakulhat komoly kapcsolat, de elengedhetetlen, hogy megfelelően kommunikáljuk egymással igényeinket, érzéseinket. 

A situationshipek, meghatározatlan kapacsolatok egyre gyakoribbak a modern kapcsolatok világában, és bár számos kihívást jelentenek, lehetőséget is kínálnak, hogy megtanuljuk kezelni az érzelmeinket és szükségleteinket. A legfontosabb, hogy felismerjük saját igényeinket és határainkat, és képesek legyünk őszintén kommunikálni ezeket. Csak így érhetjük el a valódi érzelmi biztonságot és elégedettséget a kapcsolatokban.