Előző blogban írtam az önbizalom három különböző szintjéről, megnyilvánulási formájáról és
kialakulásukról. Most nézzünk bele az egészséges önbizalom és boldogság legfontosabb belső
elemeire. Ezek kialakítása lehet az első lépés a cél felé. Ez a hármas a kompetencia, autonómia és
szociális kapcsolatok.

Kompetencia

Fontos részünk, hogy mit sajátítunk el a minket körülvevő világból. Az információkból tudás lesz. A
tudásból megfelelő gondolkodás és működés, amikor tudjuk mit és miért teszünk. A helyes működés
során értéket teremtünk magunk és mások számára az életben maradáshoz. Rengeteg dolgot kell
megtanulnunk, elsajátítani, megérteni és működtetni. Ezek összessége a saját kompetenciánk, azaz
alkalmasságunk az életben maradáshoz. Ha nem vagyunk kompetensek, azaz nincs tudásunk, nem
tudjuk hogyan kell eredményesen működnünk, akkor nem tudunk életben maradni. Gyerekkorunktól
kezdve azon munkálkodunk, hogy minél több tudást és képességet szedjünk össze.
A mai világ nagyon összetett és rengeteg féle kihívásnak kell eleget tennünk. A többség már nem
direkt módon biztosítja az életben maradásunkat, de velünk született belső, tudattalan
gondolkodásunkban mégis így éljük meg. Biztos nem halnánk bele, ha nem tudnánk használni egy
tabletet, de egy adott környezethez igazodva, alkalmazkodva elkezdjük elsajátítani az ott jelenlévő
kompetenciákat. Akkor fogjuk magunkat biztonságban érezni, ha jól el tudunk igazodni a világ
dolgaiban, ha alkalmasnak és eredményesnek éljük meg a tudásunkat és működésünket.
A kompetencia nem szinonimája a képességnek (skill), hanem képesség (ability) komplex feladatok
adott kontextusban történő sikeres megoldására. A fogalom magában foglalja az ismeretek
mobilizálását, a kognitív és gyakorlati képességeket, a szociális és magatartási komponenseket és
attitűdöket, az érzelmeket és az értékeket egyaránt.

Kompetencia az önbizalom tükrében

A kompetenciáink megszerzése során visszajelzéseket és minősítéseket kapunk, hogy amit teszünk
milyen és mekkora értéket képvisel a másik számára. Ha reális a tükrözés és ösztönző a fejlődésre,
akkor magas kompetenciaérzés mellett, egészséges önbizalommal látjuk saját értékeinket és
működésünket. Helytelen és igaztalan visszajelzések során nem tudjuk a kompetenciáinkat
megfelelően fejleszteni, ezért a megszerzett tudást és önmagunkat nem tarjuk elég értékesnek. A
széleskörű és magas kompetencia segít, hogy önmagamat reálisan lássam, értékeimet megfelelően
kezeljem. A kompetencia és önbizalom egymást gerjesztően hatnak a fejlődésre és boldogságra.

Autonómia

Divatos lett és népszerű a függetlenség és önállóság hangsúlyozása. Mint mindenben ebben is a mód
és a mérték a döntő. Önálló döntéseket kell hoznunk saját életünk, terveink, személyes
elképzeléseink megvalósítása során. Másoktól való függőségünk és kiszolgáltatottságunk mértéke az
önálló döntéseink számában jól mérhető.
Vannak szükségletek, amiket csak közösen, összefogva tudunk kielégíteni, mégis szükség van az
egyén aktivitására és egyéni döntések meghozatalára. Még a mai világban is közösen termeljük meg,
dolgozzuk fel, szállítjuk és osztjuk szét az élelmiszert. Egyik legalapvetőbb életben maradási
ösztönvágy késztetésünk az evés és ivás. Mégsem hagyatkozhatunk mindenben a közösségre. Van,
amiben nekünk kell dönteni és aktiválni magunkat. Senki nem tud enni helyettünk és leszámítva a
gyerekkort, amikor édesanyánk gondoskodik rólunk, felnőttként magunknak kell az evés és ivás
fronton a végső döntést és aktivitást megtennünk.
Az autonómia ebben az összefüggésben az önálló döntéseinket jelenti, nem másoktól való
elkülönülésünket és nem a közösségtől való függetlenségünket, hanem egy közösségen belül a jogot
és lehetőséget az önálló akarat megjelenítésére és a csoportba történő integrálásra. A közösséggel
együtt, azon belül autonóm, független döntést hozni.

Autonómia az önbizalom tükrében

Amikor rendelkezem tudással és megfelelő kompetenciákkal, akkor bízok magamban és bízok abban,
hogy tudok jó döntéseket hozni. Csoporton belül a saját érdekemben hozott, önálló döntés tudja a
szükségleteimet kielégíteni a csoport érdekeivel összhangban. A sikeres önálló döntéseim erősítik az
önbizalmam, ami pozitívan segíti az önálló döntéseim meghozatalát, egy öngerjesztő folyamatban.

Szociális kapcsolatok

Minden bennünk van kódolva az ösztönvágy késztetéseinkben. A legerősebb az életben maradási
ösztönvágy késztetés, aminek a negatív megélése a haláltól való félelem. Ezt a legerősebb
félelmünket azzal tudjuk a legjobban oldani, hogy párban és közösségben nézünk szembe az élet
nehézségeivel. Ha sikeresek vagyunk ezen a téren, akkor nem vagyunk egyedül és biztosítva van az
életben maradásunk és esélyünk a végső boldogsághoz.
A legbelső szociális kapcsolódásunk, amikor két ember alkot egy párt. Miután megszülettünk az
édesanyánktól függ az életünk és ezen keresztül tapasztaljuk meg ennek az egységnek a fontosságát.
Itt kezdjük megtanulni ennek a működését. Ha itt valami nem volt tökéletes, akkor ezt tudattalanul
továbbvisszük a felnőtt párkapcsolatunkba. Minden olyan helyzetben, amikor ketten alkotunk egy
párt, ezt gyakoroljuk. A legjobb barátunkkal, a testvérünkkel, később az azonos nemű szülővel a
tanár-diák vagy mester és tanítvány kapcsolatban. A legfontosabb páros kapcsolódásunk, akivel
közösen élünk felnőttként, akivel közösen élünk túl és adunk új életet.
Párunkkal új életet létrehozva a család az a gyakorló vagy inkább nevelő közeg, ami felkészít az életre.
Itt lehet megtanulni a páros kapcsolódást és a közösségben való együttműködést. Ezeket a működési
mintázatokat generációkon át hagyományozzuk egymásra. Ha valahol valami elcsúszott, akkor az
több generáción át is átívelhet, mint probléma, sok gondot okozva. Felnőtt korban a feladatunk és
felelősségünk, hogy felismerjük azokat a hibás mintázatokat, amit szüleinktől, nagyszüleinktől kaptunk. Nem őket hibáztatva, megállítsuk ennek a folyamatnak a továbbadását, kezdve azzal, hogy
magunkban felismerjük, helyrerakjuk, meghaladjuk a fájdalmakat és nehézségeket.
Barátokkal és családokkal hozzuk létre a kisebb közösségeket, amik segítik és támogatják egymást.
Szűkebb célok, konkrétabb feladatok elérése, közel azonos értékekkel. Ezek a kis közösségek alkotják
a társadalmat, azonos kultúrkört, nemzetet, országot és államot. Ebben a nagy rendszerben kell
megtalálnunk a saját helyünk.

Szociális kapcsolatok az önbizalom tükrében

Újszülöttként belecsöppenünk és életünk végéig fejlődnünk kell a társas és szociális
kapcsolatainkban, mert ez életben maradásunk záloga. Egy egészséges, jól működő környezetben
lehet olyanná válni, ahol teljes és boldog életet tudunk élni a közösséggel harmóniában. Ebben a
működésben az önbizalom is kiemelkedően magas lesz. Értelem szerűen egy sérült, nem megfelelően
működő közegben az önbizalmunk sem lesz egészséges. Felnőtt korban mégis megkapjuk a
lehetőséget és feladatot, hogy meghaladjuk Önmagunkat. Mivel az önbizalom a szociális közegben
sérült, ezért helyrehozni és egészségesre fejleszteni is csak emberi, társa kapcsolódásainkban tudjuk.
Emberi interakciókban fejlődve, pozitív mintákat keresve haladhatunk az úton. Fontos a másokkal
való kapcsolatépítés fejlesztése, csoportmunkában való együttműködés megtanulása. Fejlődnünk kell
a konfliktuskezelés és megoldás, valamint a feszültségtűrés és oldás területén.
Össztársadalmi szinten már nagyon sok tudást felhalmoztunk. Amiben gyengék vagyunk, hogyan
juttassuk el minél több emberhez, mi ebben a saját felelősségünk és mit tudunk tenni, hogy
Önmagunkkal kezdjük a felismerést, megértés, megbocsátást, odafordulást és szeretetet.
Önbizalmunk segít minket, hogy folyamatosan fejlesszük a szociális kapcsolati rendszerünket, ami
visszahat az önbizalmunkra és ezen keresztül a boldogságunkra.