Aki volt már valaha zenei fesztiválon, nagyon jól ismeri az izgalom érzését, amikor az első napon megérkezünk, hátizsákkal, sátorral és annyi csillámporral az arcunkon és a testünkön, hogy azt Csingiling is megirigyelné. A táskánkban millió jelmez, egyedi ruha, amit kifejezetten erre az eseményre vettünk, hiszen néhány napra egy új dimenzióba kerülünk és nem számít a valóság, ezt pedig teljes valónkkal át akarjuk élni. Ilyenkor a hétköznapi gondok feledésbe merülnek, a szívünk több ezer emberrel egy ritmusra ver és azt érezzük, tartozunk valahová. A csípőnk önkéntelenül is zenére mozdul, a felhők között vagyunk. A zenei fesztiválok mára nem csupán a zene élvezetéről szólnak, hanem a közösségi élményről és az egyéni identitás kifejezéséről is. Az emberek ezeken a rendezvényeken lehetőséget kapnak arra, hogy elhagyják a hétköznapok korlátait, és szabadon kifejezzék valódi önmagukat. De mi az, ami a zenei fesztiválokban annyira csábít minket és mi okozza azt a szédítő, önfeledt boldogságot?

Az önkifejezés szabadsága

A filmek, a fesztiválok, a nyaralás; mind-mind a valóságunk átmeneti megváltoztatását jelentik, egy módot arra, hogy elfelejtsük a gondjainkat. Egy fesztiválon való részvétel lehetővé teszi, hogy elmerüljünk egy olyan világban, ahol nincs társadalmi nyomás, és nincsenek elvárások; elhagyjuk a mindennapi kötelezettségeinket, a munkát vagy az iskolát .A zenei fesztiválok többek között azért különlegesek, mert teret adnak az önkifejezésnek és az identitás építésének. A zászlók, jelmezek és a zene révén az emberek nemcsak saját magukat fejezik ki, hanem közösségi élményeket is átélnek, amelyek hozzájárulnak az önismeret és az önértékelés fejlődéséhez. A zenei fesztiválok így nemcsak szórakoztató események, hanem fontos pszichológiai és szociális terek is, ahol az identitás folyamatosan formálódik és gazdagodik. Oka van annak, hogy olyan feldobódást érzünk, amikor élőben halljuk kedvenc zenekarainkat. Amikor a szeretett zenét hallgatjuk, az agyunkban több dopamin szabadul fel – egyfajta  „jó érzés” kémiai anyag. A zenei fesztiválok lehetővé teszik a résztvevők számára, hogy elmeneküljenek a mindennapok mókuskerekéből. Új emberekkel körülvenni magunkat és élvezni a fesztivált szórakoztató és pihentető. Órákig vagy akár napokig képesek vagyunk úgy tenni, mintha valaki mások lennénk – valaki olyan, akit nem érdekel a világ. Az a szabadság, hogy olyan emberek vesznek körül, akiket nem ismersz, és mindannyian egyesülnek, hogy élvezzenek egy közös élményt – alkalmas arra, hogy kifejezzük valódi személyiségünket, kísérletezzünk az identitásunkkal, beborítsuk magunkat csillámmal, festékkel, beöltözzünk jelmezekbe, stb. Bármi megengedett – a zenei fesztiválok lehetőséget nyújtanak az elszabadulásra.

A zene varázsereje

Kézzelfogható izgalom van a kilátásban, hogy valami nálunk nagyobb dolog részesei lehetünk. Várakozással tekintünk a fesztiválok nyújtotta véletlenszerű és bizarr kapcsolatokra vadidegenekkel, számoljuk a napokat, tervezünk és izgatottan készülődünk. Már a puszta gondolattól, hogy a kedvenc zenekaraink között lehetönk egy csomó olyan emberrel, akik olyanok, mint mi magunk, elrepíti az időt, és amint belépünk a fesztivál területére, egy teljesen más gondolkodásmódba kerülünk, mint amiben “ébrenlétünk” 99,9 százalékában létezünk. Van egy sajátos fesztiválkultúra; egy olyan, amit a fesztivál kapuin kívül sehol máshol nem tapasztalunk meg, és ami egy sor nagyon sajátos, nagyon felemelő érzést ad. A zene egy teljesen más világ fantáziáját tárja elénk, amelyben elveszhetünk! Erőteljes hatással van a mentális egészségre. Bárki, aki látta már kedvenc zenekarát vagy előadóját egy fesztiválon, tudja, hogy a zene milyen euforikus hatással lehet a tömegre és ránk. A zene közvetít valamit, ami köztünk van és közben rajtunk kívül áll. Úgy tűnhet, hogy a zene a legbelsőbb részünkhöz szól és a szavakon túl egyesít minket, közben pedig van benne valami nem e világi. A zene közvetlen hatással van az érzelmekre. A fesztiválokon hallható élő zene intenzív érzelmi válaszokat vált ki, amelyek gyakran öröm, extázis, de akár nosztalgia vagy melankólia formájában is megjelenhetnek. Ezek az érzelmi reakciók segítenek feldolgozni a mindennapi élet stresszét és feszültségeit, ez pedig pszichológiai értelemben gyógyító hatású lehet.

A közösség ereje

Akár egyedül táncolunk, akár baráti társasággal énekeljük a kedvenc dalainkat, vagy éppen csak egy apró molekula árnyékát keressük a kedvenc zenéinkre, valami nagyobb dologban veszünk részt több ezer hasonló gondolkodású emberrel együtt, akik mind ugyanazt az élményt hajszolják, mint mi. Távolról nézve, megtaláltuk a törzsünket. Bár a fesztiválokon különálló egyéniségek maradunk, könnyű átvenni egyfajta csordaszellemet, amelyben a hangunk és a tetteink csak egy kis részét képezik egy nagyobb egésznek, és az elkötelezettség és a hozzájárulás érzése pedig rendkívül kielégítő lehet. Az is pihentető, ha elveszünk a tömegben, ha tudjuk, hogy egyszerre láthatóak és láthatatlanok is vagyunk. Ez a közösségi élmény része annak a varázslatnak, amit ezek a fesztiválok produkálnak. Hasonlíthatjuk akár egy sporteseményhez is, de itt mindenki egy csapatban van, és nincsenek vesztesek. Az a kapocs, ami egy fesztiválon mindenki között van, ahol mindenki ugyanazt a dalt énekli és egyszerre táncol, különleges érzés; néha szinte leírhatatlan. Az ilyen pozitív szocializációs interakciók lehetőségei ritkán fordulnak elő a mindennapi életünkben. Az elköteleződés a pozitív pszichológia egyik legfontosabb eleme. A pozitív hatások, amelyekkel az olyan elköteleződő élmények, mint a koncertek vagy zenei fesztiválok rendelkeznek, már hetekkel, sőt hónapokkal a tényleges esemény előtt jelentkezhetnek, lehetővé téve, hogy kognitív szempontból ne csak magából az eseményből profitáljunk, hanem abból az izgalomból is, amit a tudat nyújt, hogy ott leszünk.

Egy fesztivál olyan „szabadságérzetet” adhat, amitől teljesnek érezhetjük magunkat; ahol önmagunkat adhatjuk. Valójában a zenei fesztiválok talán az egyedül olyan helyek a világon, ahol szabadon önmagunk lehetünk. Azt viselhetünk, amit akarunk, úgy táncolhatunk, mintha senki sem figyelne, és élvezhetjük a társadalmi struktúrát, amely sokkal lazább és elfogadóbb, mint a való világban.  A zenei fesztiválok köztudottan javítják az életszemléletet, pozitív hozzáállással és az összetartozás optimista érzésével ruháznak fel minket. A zenei fesztiválélmény után sokan másként tekintettek az életre, vagy nyitottabbá válnak az életről szóló pozitív üzenetek befogadására.