Tudjuk, mit kellene tennünk. Mégsem tesszük. Miért?
Le akarunk fogyni, de esténként mégis a kanapén találjuk magunkat egy zacskó chips társaságában. Elhatározzuk, hogy kilépünk egy toxikus kapcsolatból, de valahogy mindig találunk egy indokot, hogy maradjunk. Tudjuk, hogy egy új szakmai kihívás elindíthatná a karrierünket, mégsem tesszük meg az első lépést.
Ha valóban ennyire szeretnénk, akkor miért nem csináljuk?
A válasz egyszerű, de fájdalmas: önszabotázs.
Ebben a cikkben megnézzük, miért állunk saját magunk útjában, hogyan buktatjuk el a saját álmainkat, és mit tehetünk azért, hogy végre kiszabaduljunk ebből az ördögi körből.
Mi az önszabotázs, és miért csináljuk?
Az önszabotázs az, amikor tudatosan vagy tudat alatt akadályozzuk saját magunkat abban, hogy elérjük a céljainkat. Ez lehet halogatás, önbizalomhiány, félelem, vagy akár teljes tagadás is.
És ami a legrosszabb? Gyakran észre sem vesszük, hogy csináljuk.
Gondoljunk csak bele: ha valaki más akadályozna minket abban, hogy elérjük a céljainkat, harcolnánk ellene. De amikor mi magunk rakjuk le az akadályokat, valahogy elhisszük, hogy azok valódiak.
De honnan jön ez a belső ellenállás? Miért van az, hogy amikor változtatni akarunk, hirtelen ezer kifogásunk lesz?
A három legnagyobb önszabotáló csapda
- „Nem vagyunk rá képesek.” – Az önbizalomhiány
Ha mélyen belül elhisszük, hogy nem vagyunk elég jók, akkor még ha el is kezdjük a változást, mindig lesz egy pont, ahol visszahúzódunk.
Hogyan ismerhetjük fel?
- Amikor elutasítanak, azt bizonyítéknak tekintjük arra, hogy tényleg nem vagyunk elég jók.
- Állandóan másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, és mindig alulmaradunk.
- Nem merünk kilépni a komfortzónánkból, mert félünk a kudarctól.
Hogyan lépjünk ki belőle?
Kezdjük el tudatosan észrevenni minden apró sikert, amit elérünk. Írjuk fel magunknak! Az önbizalom nem veleszületett adottság, hanem építhető.
- „Mi van, ha kudarcot vallunk?” – A félelem a kudarctól
Ez az egyik legnagyobb akadály. Ha félünk attól, hogy elbukunk, akkor sokszor inkább el sem indulunk.
Hogyan ismerhetjük fel?
- Addig tervezgetünk, amíg végül sosem kezdünk bele.
- Halogatjuk a fontos döntéseket, mert félünk, hogy rosszul sülnek el.
- Ha elrontunk valamit, inkább feladjuk, minthogy újra próbálkozzunk.
Hogyan lépjünk ki belőle?
Tegyük fel magunknak a kérdést: „Mi a legrosszabb, ami történhet?” Ha kudarcot vallunk, akkor mi van? Bele fogunk halni? Nem. El fog pusztulni az életünk? Nem. Akkor meg miért ne próbálnánk meg?
- „Most nem alkalmas az idő.” – A halogatás csapdája
Ez a kifogás különösen alattomos, mert logikusnak tűnik. De az igazság az, hogy sosem lesz „tökéletes időpont” a változásra.
Hogyan ismerhetjük fel?
- Mindig találunk valamit, ami miatt „most nem éri meg belevágni.”
- Azt mondogatjuk magunknak, hogy „majd, ha több időnk lesz.”
- Olyan célokat állítunk fel, amiknél mindig van egy újabb lépcsőfok, amit előbb „meg kell lépnünk.”
Hogyan lépjünk ki belőle?
Ne azt kérdezzük magunktól, hogy „Mikor lesz jobb alkalom?”, hanem azt, hogy „Mit tudunk tenni MOST?”
Hogyan lépjünk ki az önszabotázs ördögi köréből?
A változás nem egyik napról a másikra történik, de ha tudatosítjuk magunkban az önszabotázst, már félig nyert ügyünk van.
- Vegyük észre, mikor szabotáljuk magunkat
Figyeljük meg a gondolatainkat. Amikor azt mondjuk, hogy „Nem tudom megcsinálni” vagy „Nincs időm”, álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg magunktól: „Ez valóban igaz, vagy csak egy kifogás?” - Csináljuk meg a legkisebb első lépést
Nem kell az egész hegyet egyszerre megmásznunk. Csak tegyük meg az első lépést. Ha az önbizalmunk alacsony, kezdjük el írni a sikereinket. Ha félünk a kudarctól, próbáljunk ki valami kisebb dolgot, ami kevésbé kockázatos. - Keressük a bizonyítékokat arra, hogy képesek vagyunk rá
Amikor kételkedünk magunkban, ne azt nézzük, hogy mások mit értek el, hanem keressük meg a saját múltbeli sikereinket. Ha valaha is sikerült valamit elérnünk az életben, akkor most is sikerülhet.
Dönthetünk úgy, hogy végre elkezdjük
Az önszabotázs nem egy átok, amitől nem lehet megszabadulni. Egy mintázat, amit felismerünk, tudatosítunk, és megváltoztatunk.
A kérdés csak az: Mit teszünk most?
Folytatjuk a kifogások gyártását, vagy végre rálépünk az útra, amit mindig is szerettünk volna?
Ne várjunk tökéletes pillanatra, ne várjunk több önbizalomra. Kezdjük el most.
Úgy érzed, hogy elvesztél? Dolgozzunk együtt!
Ha úgy érzed, hogy szükséged van támogatásra az önszabotázs leküzdésében, és szeretnéd végre kihozni magadból a maximumot, nézd meg, hogyan tudunk együtt dolgozni.