Nyugalom van, felhőtlen boldogság vesz minket körül és úgy érezzük, nem is lehetne jobb az életünk, aztán egyszer csak történik valami, ami felkavar mindent és az esti csillagos égbolt helyén hatalmas, sötét felhőket vélünk felfedezni a legváratlanabb pillanatban. Jó esetben 2024 egy fantasztikus év lesz, ahol minden úgy alakul, ahogy szeretnénk és ebben hinnünk kell, hiszen gondolatainkkal könnyedén szabotálhatjuk önmagunkat és saját boldogságunk útjába állhatunk. Lehetséges, hogy az év máris egy kételyekbe forduló forgószélként tör ránk, felkap minket, mi pedig keressük, hogyan csitíthatjuk el ezt a kezdődő vihart és térhetünk vissza boldogságunk tengeréhez és szélcsendjéhez. De mi a helyzet akkor, ha megbénít a félelem és úgy érezzük, hogy nincs hatalmunk gondolataink és érzéseink felett? 

Érzéseink fogságában

“A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék.”

– mondta Eleanor Roosevelt, ám sokan hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni. Sokan a múltban, vagy éppen a jövőben élünk, azon agyalunk, hogy mi lesz a kapcsolatunkkal a jövő hónapban, 1 év múlva, 5 év múlva, vajon boldogok leszünk, úgy alakul majd minden, ahogy elképzeltük? A múlton való rágódásnál pedig rengetegszer pörög az agyunk azon, hogy “mi lett volna ha…?”, ha másik egyetemre megyünk, ha aznap este nem abban a bárban vagyunk és nem is találkozunk egymással, ha nem az lenne a munkánk, ami jelenleg. Ezek a gondolatok mumusként képesek kísérteni minket és ezzel észrevétlenül beárnyékolják a jelenünket, ahol elfelejtjük, hogy minden perc ajándék. Ajándék az együtt töltött idő, ajándék minden egyes levegővétel, ajándék, hogy minden reggel felébredünk ahogy minden egyes pillanat is az, amikor szánk széle mosolyra görbül, hiszen még a legnagyobb káoszban is néha akarva-akaratlanul felfelé húzódik, csupán nem vesszük észre, hiszen kételyeink, félelmeink és gondolataink negatív áradata elviszik a fókuszunkat és észre se vesszük, milyen szerencsések vagyunk. Előfordul, hogy érzéseink teljesen átveszik az irányítást felettünk és átmenetileg úgy érezzük, képtelenek vagyunk befolyásolni őket, pedig minden gondolatunk, érzésünk, értünk van.

A legtöbben úgy növünk fel, hogy eléggé zavarosan viszonyulunk az érzelmeinkhez, különösen a nehéz érzelmekhez. Hajlamosak vagyunk egyszerűen elkerülni mindent, ami rossz érzés és kétségbeesetten ragaszkodni mindenhez, ami jó érzést okoz. De ha valaha is próbáltunk már diétázni, pénzt megtakarítani, nehéz beszélgetést folytatni egy számunkra fontos személlyel, vizsgára tanulni, vagy alapvetően bármilyen más lényeges feladatot elvégezni az életben, akkor valószínűleg zsigeri szinten megértjük ezt a fontos igazságot az érzelmekkel kapcsolatban:

A jó érzés hajszolása és a rossz érzés elkerülése gyakran a kudarc és a boldogtalanság receptje.

Vannak azonban olyan szerencsés emberek, akik úgy jutottak el a felnőttkorba, hogy jó ösztönökkel rendelkeznek a nehéz érzelmek egészséges kezelésére és szerencsére mindannyian tanulhatunk tőlük, ha időt szánunk arra, hogy odafigyeljünk.

Egy kis pillanatnyi zavar

Nehéz néha az érzelmeinket kibogozni. Vannak olyan pillanatok, amelyek derült égből villámcsapásként érhetnek minket, ilyen lehet például az első nagyobb hullámvölgy a párkapcsolatunkban, ami ugyan ijesztő, de nem feltétlen valaminek a végét jelzi, lehet csak egy apró zavar az paradicsomban. Csupán a kommunikáción és az akaraterőn múlik minden. Persze ezt mind befolyásolhatja az, ha kétségeink, félelmeink felülkerekednek rajtunk és a megoldás vágyán. Az idők során megedződünk és hajlamosak lehetünk inkább bezárkózni és elszigetelődni mindentől, ami úgy érezzük, fájdalmat fog okozni. De ahelyett, hogy eluralkodna rajtunk a pánik és utat engednénk félelmeinknek a kialakult helyzet miatt, inkább nyugodjunk meg, vegyünk egy mély levegőt és döntsük el, hogy mit szeretnénk: ér nekünk ez a kapcsolat annyit, hogy lépéseket tegyünk egymásért? Egy kapcsolaton folyamatosan dolgozni kell. Nem lesz mindig könnyű és nem leszünk minden pillanatban felhőtlenül boldogok benne, a kérdés csupán az, hogy elég fontos számunkra ahhoz, hogy visszataláljunk egymáshoz?

Álljunk meg egy pillanatra

Maradjunk egy pillanatra mozdulatlanok, és figyelmesen hallgassuk meg a belső hangunkat. Kritikusan hangzik? A negatív alaphiedelmek, amik belénk égtek, mélyen befolyásolják megismeréseinket, azt, ahogyan önmagunkat és a körülöttünk lévő világot érzékeljük. Az elménkben lapuló kis suttogó hangok, amelyek folyamatosan azt mondják, hogy értéktelenek vagyunk, nem vagyunk elég jók, vagy hogy soha nem leszünk sikeresek. Úgy tűnik, hogy ezek a zsörtölődő gondolatok az önértékelésünket és az önbizalmunkat vésik le. De a helyzet a következő – ezek a hiedelmek nem szilárd bizonyítékon vagy igazságon alapulnak, ezek csak történetek, amelyeket felvettünk és magunkévá tettünk, amelyeket a tapasztalataink, a neveltetésünk és a társadalomtól kapott üzenetek befolyásolnak. A kognitív átformálás erőteljes eszköz az átalakulásunk útján. Lehetővé teszi számunkra, hogy megvizsgáljuk negatív megismeréseink eredetét, és feltárjuk rejtett jelentésüket. A negatív alaphiedelmek önszabotáló viselkedésként vagy kudarctól való félelemként jelentkezhetnek, ami annak a (téves) meggyőződésnek a következménye, hogy eredendően hibásak vagy alkalmatlanok vagyunk. Úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk méltók a szeretetre a múltbéli párkapcsolati kudarcok miatt: Ha valaki több sikertelen kapcsolatot élt át, kialakulhat benne egy negatív alaphit, miszerint nem szerethető vagy eleve csalódásra van ítélve. Sose felejtsük el, hogy ezeket a gondolatokat megkérdőjelezhetjük és új, erőt adó narratívákat hozhatunk létre, amelyek összhangban vannak az értékeinkkel és átformálják a valóságról alkotott képünket. Fedezzük fel a bennünk rejlő erőt, amellyel összehangolhatjuk az értékeinket, mély értelmet találhatunk és újra írhatjuk a fejünkben íródott történeteinket. Itt az ideje, hogy kiszabaduljunk érzéseink és gondolataink káoszából, elfogadjuk magunkat és felszabadítsuk a végtelen lehetőséget, ami előttünk áll.

Segítek, felszabadítani gondolataidat a negatív béklyó alól, keress bizalommal.